Walter Gyula: Szent beszéd (1890)
I 8 vetkező évben és még inkább 1712-ben annál kíméletlenebb lehessen. Néhány hónapi dühöngés után, megijedve a téli időszak zordonságától, búcsút vett az országtól, de nem örökre, mivel észrevette, hogy az egészségügyi intézkedések hiánya és a lakosság idevonatkozó közönye folytán ádáz hatalmának gyakorlására hálásabb tért sem találhat annál, mint a minőnek hazánk mutatkozott. Mindazáltal egy negyed századig megkímélte határainkat. Midőn azonban 1737-ben újólag beköszöntött, úgy látszott, hogy pótolni kívánja 25 évi mulasztásait. Az egész országot pusztítván, városunkra nézve sem tett kivételt. Mily mérvben pusztított ekkor, nevezetesen a vízivárosi plébánia területén, világosan mutatják az anyakönyvek, melyeknek adatait Némethy Lajos lelkész ur volt szives rendelkezésemre bocsátani. Rendes körülmények között a halottak száma egy hónapban alig volt több, mint tiz. Most azonban már- czius, április és május hónapokban 17-röl 75-re emelkedett és csökkenésével 39-re szállott, úgy hogy ösz- szesen 131 áldozatot követelt. A következő évben, 1738-ban, ismét fenyegetőzött. Novemberben 17, deczemberben pedig 22 vízivárosi lakosnak oltotta ki életét. Néhány hónapi szünetelés után, 1739-ik évi april végével újból megjelent és egész erejével kezdett dühöngeni. Áldozatainak száma hóról hóra növekedett. Nevezetesen: april havában co m ájus n 104, junius n 239, j ulius n 209, augusztus n 168, szeptember n 112, m
