Walter Gyula: Szent beszéd (1890)
24 I I rókát, midőn alex. Kelemen szerint: «A szemérmetlenség, kicsapongás . . . törvények által lőnek szentesítve»,1 nemcsak nem virágoztak többé az erkölcsök, nemcsak kihaltak a nemesebb érzelmek, hanem oly mélyre sü- lyedtek, hogy a hires Salvián romlottságukat ostorozva, igy kiálthatott fel: «Mi történik az udvarban ? Méltánytalanság — mondja — és igazságtalanság. Mit tesznek az államhivatalnokok? Hazudnak — feleli — és rágalmaznak. Mit müveinek a hazafiak? Erőszak- és rablással töltik idejüket, válaszolja. Miből áll az üzlet és ipar? Csalásból — úgymond — és csalódásból.»2 / Maga A. H. az élet is mutatja, hogy a vallás minden egyes egyedre a legnélkülözhetlenebb szükséglet. Mert mi az élet? E kérdés sokkal fontosabb, megfejtése hasonlithatlanul nehezebb, hogysem gondolnók. Már Marcus Varró idejében 288 meghatározását ismerték az életnek, anélkül, hogy helyes fogalmára jutottak volna. Ha azonban — amint kell is — az isteni kinyilatkoztatás világánál tekintjük e kérdést, könnyen beláthatjuk, hogy az élet nem más, mint azon rövid időtartam, melyet szorgosan kell felhasználnunk arra, hogy magunknak a túlvilági élet boldogságát biztosíthassuk. «Küzdelem az ember élete a földön,» mondja az istenfélő Jób.3 Küzdelem; nehéz, súlyos küzdelem; de nem azért, hogy az ember magának földi jólétet, vagyont, hírnevet, dicsőséget szerezzen, hanem, hogy mint sz. Pál mondja: «A törvény (t. i. az Isten törvénye) 1 Clemens Alex. Paedagogus. III. k 3. fej. Opp. Omn. Coloniae. 1688. pag. 226. 2 S. Salvianus. De gubernatione Dei. Lib. III. Opp. Omn. Tyr- naviae 17B2. Tom. I. 82. lap. 3 Jób. VII. 1. * •xm 1
