Walter Gyula: Szent beszéd (1890)

scheid.» A kép alján pedig ez emléksorok olvashatók: „Deren Herr Váttér, Bruder und Schwestern gestorben, die Zwillinge aber durch Vorbitt der hh. Joh. Nepom. und Francisci Xaveri wunderbarlich erhalten worden. 174°“

Azon meggyőződés által indíttatva, hogy Istennek tett valamely jámbor fogadalom menekülést szerez a bajtól, elhatározta a vízivárosi polgárság, hogy ha a b. Szűz hatalmas szószólása elhárítja róluk a nagy veszélyt, szeplőtelen fogantatásának tiszteletére szobrot fog emelni.

Fogadalmát, miután a baj deczemberben megszűnt, mindjárt a következő évben, 1740-ben beváltotta. Másfélszázada tehát, hogy a szobor áll és a városrész e fogadalmi napot ünnepli.

A szobor művészies kivitele, rajzainak arányossága és szilárd anyaga épp úgy tanúskodik a művész ügyességéről, mint a hívők áldozatkészségéről, melylyel azt létesítették.

Kitől eredt a fogadalom eszméje, mely művész kezei dolgoztak a szép szobron, ismeretlen. Nagyon valószínű azonban, hogy az 1708-ban itt megtelepedett jézustársaságiaknak1 tulajdonítandó ez érdem és azon művészek soraiból került ki a szobor készítője, kik a nevezett társaságnak 1738. körül épült templomán dolgoztak.2

A szobor alkatrészeit magas alapzat képezi, melyen a bold. Szűznek alakját hordó oszlop nyugszik. Az oszlopot két oldalt lépcsőkön állva sz. Sebestyén, sz. Rókus, borr. sz. Károly és sz. Antal szobrai veszik körül. Középen, az oszlop lábánál, mintegy sírban fekve,

1 Rupp Jakab. Magyarország helyrajzi története. I. köt. 31. lap.

2 Knauz Nándor. Pauli sz. Vincze leányai Esztergomban. 83. lap.