Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781-1981 (1981)
Ajánlás „... és mindig újra nyitnák a bányászok az aknát, amíg a szivük dobog." (József Attila) A Dorog környéki szénbányászat kezdetének 200. évfordulóját ünnepük a medence bányászai. 200 év munkájának sikereire, kudarcaira, két évszázad küzdelmeire emlékezünk. Küzdelmekre, amelyeket a bányákért, az emberi jogokért, a jobb életért folytattak elődeink. Különleges harc volt ez! Egyszerre kellett küzdeniük a tőkés bizalmáért, vállalkozó kedvének megnyeréséért és a tőke ellen, a kizsákmányolás csökkentéséért. A bányában vállvetve együtt küzdeni a tőke érdekeit képviselő vezetőikkel a természeti erők legyőzéséért, a külszínen pedig ugyanezekkel a vezetőkkel szemben a munkásérdekek győzelméért. A tűz- és vízveszélyes bányáink hatalmas erejű fegyvert kínáltak a jogaikért küzdő munkásságnak. A vízemelés megszüntetése vagy egy-egy bányatűz lokalizálásának megtagadása gyors sikerre vihette volna követeléseik teljesítését. A dorogi bányászok azonban sohasem nyúltak e kétélű fegyverhez! Oda- álltak a csendőrszuronyok elé, vállalták az elhurcolás, a kitoloncolás, a börtön, a munkanélküliség veszélyét, de a legelkeseredettebb politikai és bérharcok idején is üzemben tartották a szivattyúkat, oltották a tüzeket, óvták, védték bányáikat. Ha pedig — nem is ritkán — a természet vak ereje kerekedett felül, ismét egy sorban állt a mérnök, a technikus és a munkás. Mentették egymást, mentették a menthetőt és újranyitották aknáikat. Ez a mindig többre, jobbra törekvő, munkára és áldozatra is kész, erős bányászlélek tartotta fenn és segítette át két évszázad számtalan nehézségén a dorogi medence szénbányászatát. Elsősorban a bányászok munkája alakította ki falvaink, községeink mai arculatát. Ez tette a 800 éves Dorogot virágzó, fejlődő nagyközséggé, amely a bányászat megkezdése — és különösen medencénk központjává válása — óta többet fejlődött, mint korábbi történetének évszázadai alatt. És ma? Tudjuk, ma is súlyos gondokkal küzd medencénk bányászata. A 60-as évek végén és a 70-es évek elején elvesztett bányáinkat még minden igyekezetünk ellenére sem sikerült pótolnunk. Mindez azonban nem jelenti sem a Vállalat gazdasági pozíciójának, sem környezetünk alakításában betöltött szerepének csökkenését. Vállalatunk léte és szerepe a dorogi járásban — az ország egyik legjobban iparosodott területén — ma is meghatározó. Meghatározó a politikai, a gazdasági, kulturális és a sportéletben, de meghatározó a szociáliskommunális ellátás területén is. Ezekről a témákról tájékoztat a bicentenárium alkalmából megjelenő emlékkönyvünk. Bányászatunk történetéről, fejlődéséről, a munkásélet változásáról, a bányászok küzdelmeiről adunk számot a történelmi dokumentumok hitelességével és realitásával. Megköszönve a Szerzőnek és munkatársainak sokirányú kutatómunkáját, úgy vélem olyan könyvet adhatunk az olvasó kezébe, amely méltó emléke lesz medencénk 200 éves bányászatának. Ajánlom könyvünket a szénmedence régi és mai dolgozóinak, azoknak, akikben a költő mottóul választott sorai a bányászlélek legigazibb vonását ragadta meg: a bányáért érzett aggódást, sötét, föld alatti világunk féltését és talán szeretetét is. Ajánlom a Névtelen Bányásznak akinek „... tudata mélyén duruzsol az akna, mint olt hatatlan tüzű szenvedély.” (Kónya Lajos) Kroszner László vezérigazgató
