Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781-1981 (1981)
60 A dorogi szénmedence bányászata bányászatban és ez utóbbi egyértelműen bizonyítja, hogy a termelékenység nem a növekvő anyaghányad következménye. „Ha a vállalat bruttó árbevételét 1 dollár=36 Ft kulccsal konvertáljuk és ily módon számolunk termelékenységi mutatót, akkor azt a megállapítást tehetjük, hogy az 1978. évi 6111 dollár/fő, Magyar- ország egy lakosára jutó (2570 dollár/fő) bruttó nemzeti termékének több mint kétszerese és jelentősen meghaladja az egy foglalkoztatottra jutó 5400 dollár/fŐ értéket is. Következésképpen a Dorogi Szénbányák tevékenysége — a jelenleg kedvezőtlennek tartott struktúrában — sem rontotta, hanem javította a népgazdaság nemzetközi hatékonyságát. A vállalat termelékenységében és nép- gazdasági hatékonyságában újabb fellendülést fog jelenteni a Lencsehegy II. bánya termelésbe lépése” (Schoppel). Az új bánya építésének néhány jellemző adatát mutassuk be az eocénprogram többi bányájának tükrében. Célunk természetesen nem a rivalizálás, csupán Lencsehegy II. esélyeinek értékelése. A prognosztizált árakon képzett mutatókat összehasonlítva a következőket állapíthatjuk meg: — A kitermelhető szénvagyon 1 tonnájára jutó nettó beruházási költség Márkushegyét követi, az egységnyi fűtőértékre vetített költség mutatója pedig Lencsehegy II. bányára a legkedvezőbb. — Az 1 tonna éves termelési kapacitás létesítéséhez szükséges nettó beruházási költség Márkus- hegyen a legkedvezőbb, azt követi a lencsehegyi bánya. — A kitermelhető szénvagyon egy tonnájára jutó fejlesztési költségmutató Márkushegyen a legalacsonyabb, a következő Lencsehegy. Ugyanez a mutató az egységnyi fűtőértékre vetítve Lencsehegyen a kedvezőbb. — Az éves termelési kapacitás létesítésének fajlagos költsége tekintetében Márkushegy után Lencsehegy következik, ugyanez a sorrend a költségszint várható (számított) alakulásánál is. (Az összehasonlító értékelést Imrö János készítette a Bányászati Tervező Intézet céltanulmányainak adatai alapján.) Az eocénprogram négy új bányája között Lencsehegy tehát csupán a megnyitás időpontját tekintve szorult az utolsó helyre. Ez az „utolsó hely” és még inkább a bányanyitás idejének további halogatása — mint több ízben utaltunk rá — kettős gondot jelent. Az egyik gond működő bányáink fejthető szénvagyonának gyors — a többlet szénigény miatt a tervezettnél is gyorsabb — kimerülése. Ez együtt jár azzal, hogy megfelelő tartalék terület és preventív védelem nélkül kényszerülünk ismét olyan fokozottan vízveszélyes területek művelésére is, amelyeket csak szénvagyon-mentő célzattal szándékoztunk fejtésbe kapcsolni. Második gondunk az előző következménye. Ha működő bányáink kimerülése megelőzi az új bánya termelésbe léptetését, akkor a széntermelés folyamata megszakad, a létszám széthullik és a későbbi időpontban induló bánya munkáskéz nélkül marad. 1985 az a végső határidő, amikor még — terveink szerint — biztosítható a medence bányászatának folyamatossága, azután... ?