Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781-1981 (1981)
Bányászmunka, bányászélet, munkásmozgalmak 43 A múlt század technikai újdonságai közül említsük még meg a világítás fejlődését. 1890-ben a magyar bányákban is használatba vették a karbidlámpát. A pislákoló, füstös olajmécs után a nagy fényerejű, új lámpa nagyon megkönnyíthette volna a sújtólégtől mentes bányák dolgozóinak munkáját, mégis igen nehezen terjedt el medencénkben. Még a XX. század első évtizedében is számos olyan bányát találunk ahol [méccsel világítottak. 1898-tól használják bányászaink a biztonsági benzinlámpát (amelyet Davy találmányából 1884-ben fejlesztett ki Wolf). Ekkor építették az első lámpakamrát (Tokod) és ekkor kerültek az első akkumulátoros lámpák is bányáinkba. Ez az időszak egyébként a lőmesteri intézmény bevezetésének is kezdete. 1898- tól használják az akkumulátoros bányalámpákat. A század többi, igen jelentős találmánya alig segítette bányászaink munkáját, érdekességük miatt mégis érdemesek a feljegyzésre. 1852-ben épültek az első gőzhajtású szállítógépek medencénk aknáinál (a csolnoki és az annavölgyi gépaknák). A 60-as évekre tehető a dorogi Henrik akna 27 LE-s gőzgépének felszerelése, amely felváltva látta el az akna vízemelését és szállítását. 1894-ben — szellőztetés céljára — épült (Annavöl- gyön) az első erőmű. A vasút megindulásának történetét és jelentőségét már ismerjük, a környék lakosságának életében betöltött szerepét pedig nem kell hosszasan fejtegetnünk. A könnyebb mozgás, az utazás lehetősége egyszerűbbé tette a világ eseményeinek megismerését, a bányavidékek „közelebb kerültek” egymáshoz és a fővároshoz. Megszűnt az elzártság, kitágult az érdeklődési kör, növekedett az emberibb élet igénye. A nagy részvénytársaságok időszakában A XIX. század végén a nagy részvénytársaságok kialakultak, megerősödtek, felgyorsult a termelés és azzal együtt a munkásélet átalakulása. Ilyen adottságok, körülmények között lépett át medencénk bányászata és léptek át bányászaink a XX. századba, amelynek már az első éveiben robbanásig feszült a medence munkásainak elkeseredése. Többször említettük már a Bányakapitányságnak a tőke önkényeskedése ellen, a munkásság védelmében hozott intézkedéseit. Ne gondoljuk azonban, hogy a Bányakapitányság valami munkásvédelmi célú szervezet vagy hatóság lett volna. Feladata a bányatörvények betartásának ellenőrzése volt, felügyeleti és büntetési jogkörrel. Működési körét sokkal inkább jellemzi a hivatalosan is használt,,bányarendőr” kifejezés és mint ilyen, természetesen csak az akkori uralkodó osztály által hozott törvények alapján intézkedhetett, e törvények pedig elsődlegesen nem a munkásság érdekeit szolgálták. Ha tehát a tőkés társadalom hatósága szembekerült egy-egy tőkéscsoport tevékenységével, akkor is csupán a törvényesített kizsákmányolást is meghaladó túlkapások megszüntetésére hozhatott intézkedéseket. A Bányakapitányság levelezését olvasva egyértelműen arra következtethetünk, hogy a medencében bányászkodó tőkés érdekeltségek erőszakossága meglehetősen gyakran ütközött a rendkívül szerény munkásvédelmi törvényekbe. Lássunk néhány példát! 1902. január 26. „Pauk Rezső bányafelügyelő Úrnak. Dorog... A tekintetes Uraságod vezetése alatt álló bányefelügyelőség (igazgatóság) ellen már több ízben folytak be panaszok, a bányakapitányság szükségesnek tartja az Uraságod vezetése alatt álló annavölgyi és dorogi bányaműveket és az ott fennálló egyéb viszonyokat beható bányarendőri vizsgálat tárgyává tenni.” A vizsgálat eredményét nem ismerjük, következtetni nem akarunk, de Pauk bányafelügyelő nevével legközelebb már felügyelő-helyettesként találkozunk, egy év múlva pedig teljesen eltűnik neve a dorogi levelezésekből. A következő, bennünket érdeklő levél 1902. augusztus 10-én kelt. „Tekintetes Winklehner János főbányamérnök úrnak. Annavölgy. ... a felvett jegyzőkönyv szerint a bányából kiszállított s nem kellő tisztának talált szenet a csille- szakmánynak a szolgálati szabályzat alapján büntetésként való törlése mellett együtt válogatják a többi eladásra kerülő szénnel s mivel ez a szén a válogatás után a többi szénnel együtt eladatik anélkül, hogy a munkaadónak a törölt szén válogatásával külön költségei volnának, s anélkül, hogy az így eladásra kerülő szén után a munkás valamit is kapna, a munkások előtt fennforoghat annak a látszata, hogy a társaság saját anyagi előnyére törli a csilléket. Minden ez iránt felmerülhető panasz megelőzése végett meghagyja a bányakapitányság, hogy a ... társulat és a munkások érdekeit egyaránt megvédendő a szolgálati szabályzat 87. S 10. pontja helyett 30 nap alatt a következő szövegezésű rendelkezés megerősítését kérje: A bányából kiszállított, nem kellőleg tiszta szén után csillénként 20 fillér levonásba hozható az illető munkás csapatkeresetéből a társpénztár javára.” A munkás csapatok keresetéből levont, de eladott szén ára ugyan nemcsak „látszatra” de valóságosan is növelte a társulat jövedelmét, mégis előnyös volt a megszabott büntetés bevezetése, mert így a levonások összege lagalább a munkások közös vagyonát a társpénztárt gyarapította. De olvassuk tovább a levelet, amelynek folytatása a pénzügyminiszternek a bányakapitányság részére kiadott utasítását tartalmazza. „Az Esztergom—Szászvári Kőszénbánya rész- ványtársulat annavölgyi és dorogi bányaművénél a Népszava munkáslap hasábjain közzétett vádak és panaszok folytán megtartott vizsgálat tárgyában folyó évi február hó 8-án 356 szám alatt tett jelentését tudomásul veszem — a bányakapitányságnak
