Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781-1981 (1981)
Bányászatunk története 29 a vállalat széntermelési tervébe 185 Et-val beállított XVII-es akna. 1972-ben a széntermelés már 1 millió tonna alá csökkent és további mérsékelt csökkenést vont maga után a X-es akna fokozatos kimerülése, ahol a szénvagyon leművelése 1974-ben befejeződött. 1975- ben már csak 774,2 Et-t termelt a vállalat, amelyből 320 Et volt XIX-es akna termelése. Ilyen körülmények között következett be 1976. január havában a XIX-es akna elfulladása, amely újabb súlyos megrázkódtatást jelentett.” Közbevetőleg itt kell megjegyeznünk, hogy 1970—74 között igen nagy nehézségek leküzdésével létesítették a Lencsehegy I. és az Új-ebszönyi bányákat, amelyek 1977-ben már a Vállalat termelésének 65%-át szállították. Nem kétséges, hogy e bányák nélkül a dorogi szénmedence termelése már megszűnt volna. A XII-es akna elfulladását okozó vízbetörést és annak környezetében levő korábbi kisebb vízbetöréseket sikeresen elzárták, a bánya újranyitására azonban a szükséges fedezet nem állt rendelkezésre, így a termelési kapacitás visszanyerésére tett erőfeszítések végül is erdeménytele- nek maradtak, csupán egy minimális szinttartást sikerült elérni. „A kényszerűen felszabadult létszám haladéktalan elhelyezése és további hasznos foglalkoztatásának azonnali megoldása után a vállalatra háruló feladatok közül kettőt lehet, mint meghatározó jelentőségűt kiemelni: — a kiesett széntermelés minél nagyobb hányadának saját erőből való bepótlása és — a megmaradt bányaüzemek felkészítése egy lehető maximális széntermelés hosszú távon való biztosítására... A két kiemelhető jelentőségű feladatot eredményesen teljesítettük: 1976-ban pótoltuk saját erőből a XIX-es aknai kiesett termelésnek közel a felét és 27 km vágat kihajtásával a XXI-es aknát, a Lencsehegy I-et és Új-ebszőnybányát felkészítettük arra, hogy a jövőben nagyobb termelési feladatoknak tudjanak eleget tenni. Hogy dolgozóink hasznos foglalkoztatásának feladatát is eredményesen oldottuk meg, az kitűnik abból, hogy a vállalat árbevétele 1976-ban nem csökkent, hanem 3,2%-kal növekedett. 1976- ban tehát sikerült ismét stabilizálni a vállalat helyzetét és 1977-re már célul tűzhettük magunk elé, hogy folytassuk az összüzemi teljesítmény növelése terén azt az utat, amelyet 1967 óta a növekvő eredmények jegyében megtettünk.” A produktív teljesítmény emelkedése a vizsgált időszakban 12,3%, a gépi rakodás aránya 40,5%-ról 68,4 %-ra, a gépi szállításé pedig 47,9%-ról 89,1 %-ra növekedett. A széntermelés 71,3%-át frontfejtésből termelték. A produktív teljesítmény és műszakarány növelése, valamint a szenet termelő külszíni műszakszám csökkentése biztosította, hogy a csökkenő széntermelés ellenére is 30,5%-kal emelkedett az összüzemi teljesítmény. „A XIX-es akna visszanyerése érdekében elvégzett vízelzárási kísérleteink kétszer is eredménynyel kecsegtettek, de sajnos csak átmenetileg, mert... visszakaptuk a teljes vízhozzáfolyást azt követően, hogy már megtörtént a — 248 m-es szinti fővízmentesítő telep és a —230 m-es szinti légvágat szemrevételező bejárása”. Tehát akkor, amikor az aknát már teljes hosszában víztelenítették. A vízelzárási munkákat — beruházási fedezet hiányában — nem folytathatták, így a XIX-es akna újranyitásáról egyelőre le kellett mondani. Már a visszafejlesztés első éveiben megkezdődött a bányászat dolgozóinak elvándorlása és a fiatalok elfordulása az ipartól. 1979-re a föld alatti létszám az 1965. évi 25,6%-ára csökkent, a fizikai létszámé pedig 48%-ára. Az összes fizikai létszám kisebb mértékű csökkenését a szénen kívüli tevékenység nagymértékű fejlesztésével, tehát új munkahelyek létesítésével sikerült megakadályozni és ennek köszönhető, hogy a termelés nagyarányú csökkenése ellenére sem kényszerültek a munkáselbocsátás drasztikus intézkedésére. Azok a dolgozók, akik az ország más területeiről jöttek a medencébe és legényszállón laktak, önként távoztak. A törzsgárdához tartozó dolgozók további hasznos foglalkoztatását a Bányagépgyártó és Javító, valamint a Szolgáltató Üzemek bővítésével, a Tervező Iroda és később a Kutatási és Bányaépítési Üzem létrehozásával oldották meg. A szénen kívüli tevékenység nem csekély ellenállásba ütköző fejlesztése biztosította végül is a vállalat gazdasági pozíciójának megőrzését is, mert a széntermelés árbevételének gyorsan zuhanó tendenciáját kiegyenlítve ez biztosította a teljes vállalati árbevétel szinten tartását és későbbi emelését. E tevékenység 1967-ben a vállalat termelési értékének létrehozásában mindössze 7,5%-kal szerepelt, tíz év múlva pedig (1977-ben) már 48%_kal. Az 1977 óta ismét 1 milliárd forint feletti termelési érték a mélyművelésű szénbánya vállalatok sorában a negyedik helyre emeli a Dorogi Szénbányákat. ★ A 200 éves dorogi bányászat fejlődéstörténetének általános összefoglalását itt lezárhatjuk. Tehetjük ezt azzal a jól megalapozott reménnyel, hogy a medence bányászatát átsegítettük egy nagyon nehéz, számtalan ellentmondással terhes időszakon, hogy ismét sikerült úrrá lennünk a bányászatunk létét veszélyeztető nehézségeken. A jól megalapozott remény azonban ma még csak remény. Remény és terv, amelynek Lencsehegy a neve. Hisszük, hogy mire ez a könyv az olvasó kezébe kerül, a terv már — legalább részben — ténnyé válik, ma azonban ez a terv még a jövő lehetőségeit tárgyaló fejezetbe tartozik.
