Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781-1981 (1981)
16 A dorogi szénmedence bányászata Bányászatunk története A kisüzemi bányászkodás kora (1781-1890) Valószínűleg minden régi bánya nyitásának történetét övezi valamilyen monda vagy legenda. Manók, lidércek, tündérek vagy éppen a szentek nevezetesebb) ei végezték akkoriban a geológus kutatómunkáját és vezették a szegény, de arra érdemes bányászt vagy kovácsmestert a szén lelőhelyére. A dorogi mese nem ilyen igényes. E szerint Annavölgyön egy közönséges, kurtafarkú malac túrta ki a szenet Sándor Móric névtelen kanászának. (Nem a legendás- hírű bajnai „ördöglovasról” van szó, ő csak később, 1805-ben született.) Ez a mese annyira egyszerű, annyira reális, hogy akár igaz is lehetne. Kár, hogy meg kell cáfolnunk. Rückschuss Antal Ruhr-vidéki bányász ugyanis nem a névtelen kanászt, nem is gazdáját, gróf Sándor Móricot, hanem a csolnoki bírót kereste fel 1781. jan. 27-én és Krempf József bíróval kötötte meg a széntermelést engedélyező szerződést. Más bizonyíték hiányában nem vitathatjuk el a Rückschuss fivérektől az első kutatók dicsőségét, de valószínű, hogy ők már a széntelepek felfedezésének biztos hírére érkeztek Csolnokra a messzi Ruhr- vidékről, tehát az ő bányászatukat évekkel kellett, hogy megelőzze valamilyen kezdetleges széntermelés. És itt visszakanyarodhatunk a meséhez, mert úgy lehet, hogy annak a kurtafarkúnak mégiscsak volt szerepe a szén felfedezésében, csak éppen „tilosban” járt és Sándor gróf birtoka helyett, az azzal szomszédos csolnoki határban turkálgatott. Bízzuk azonban ezt — az akkoriban bizonyára igen súlyos vétséget — a békésen szunnyadó kanász lelknsmeretére és más híján fogadjuk el az 1781-ben keletkezett szerződést a dorogi medence olyan dokumentumának, amely a bányászat megindítását hivatalos pecséttel tanúsítja. Mielőtt elmerülnénk a medence történetének eseményeiben, nézzük át ezt a néhánysoros szerződést, mert szövegén kívül is sok mindent elárul. Csolnok, 1781. jan. 27. A ruhri Rückschuss Antal a mai naptól telektulajdonos a csolnoki Miklósberekben Ó több szén után kutat. 25 krajcárt fizet a kasszába és 100 centner szenet a parókiának. Krempf József s.k. 25 krajcár befizetve Falutanács Esztergomi csendbiztos Reiner A. Rückschuss Antal úr bányász Csolnok Krempf József Csolnok német ajkú bírája 100 centner (a Wiener Zentner szerint 56, a Zoll- Zentner szerint 50 mázsa) szénjárandóságot köt le a parókia számára. Ez a mennyiség arra utal, hogy ebben az időben Csolnokon már nemcsak a szenet, de annak fűtőértékét is ismerték, hiszen az 50 mázsa szén valóban szükséges is és elegendő is lehetett a papiak fűtésére. 1781-ben tehát már ismerték és a háztartásokban is használták a szenet! Valóban ebben a tényben kell keresnünk annak magyarázatát, hogy Rückschuss miért nem jelentkezett Mária Terézia jutalmáért. A jutalom kifejezetten az „addig nem ismert” széntelepek felfedezőinek járt, Rückschuss pedig a már ismert széntelep feltárására, művelésére érkezett medencénkbe. A csolnoki határt akkoriban nagyobb részben a Magyar Katolikus Vallásalap, kisebb részben a csolnoki gazdák birtokolták. A szerződésből nem derült ki, hogy az melyik birtokrészre érvényes, csak a kutatás helyét Niklas-Berg-et (magyar neve a vidékre sokkal jellemzőbb: Miklósberek) jelöli meg. Alde- nauer 1802. évi térképéről ismerjük az aknák helyét. A térkép méretarányai pontatlanok ugyan, de így is egyértelmű, hogy az uradalom területén is mélyítettek bányákat. Rückschussnak tehát bányajogi problémái még aligha lehettek. 1795 júniusában Rückschuss Antal a bányában balesetet szenvedett és ennek következtében néhány nap múlva (1795. június 10-én) meghalt. Végrendelete értelmében testét „kevés feltűnéssel, keresztény katolikus szertartással” helyezték a csolnoki földbe. Bányáit testvére (János) örökölte, de hamarosan (valószínűleg még 1795-ben) átadta azokat kereskedelmi partnereinek a budai és kisrészben az esztergomi polgároknak. 1795 Annavölgy számára is nevezetes dátum. Bán Imre kutatásai szerint ugyanis ekkor kezdődik meg Miklósberek Annavölgyhöz csatlakozó területén az oligocén telep feltárása. Az annavölgyi bányászat kezdetére azonban csak közvetett bizonyítékokkal rendelkezünk. Az 1815- ből reánk maradt, Alois Ficher által készített térkép a részben már lefejtett területű Péter-Pál táró köze
