Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781-1981 (1981)
Előszó A Dorog környéki szénbányászat ipartörténeti kutatásunk jelentős forrása lehetne, hiszen a medencében bizonyíthatóan legalább 200 éve folyamatos, ipari méretű bányászat folyik és a ma is élő bányászat gazdaságos folytatásának, újbóli felvirágzásának természeti lehetőségei is adottak. Nagy múltú bányászatunk mégsem dicsekedhet a történetét tárgyaló publikációk nagy számával. „A természeti nehézségek, amelyek a 90-es évek lendületét megbénították, tartózkodóvá tették bányászainkat az itteni viszonyok ismertetésében; a rosszat nem akarták publikálni, sok jót írni nem tudtak, s így az esztergomi szénbányászat lehetőségeinek mérlegelését inkább az érdeklődő fantáziájára bízták.” Schmidt Sándor indokolja így írott történetünk hiányát, de tapasztalatom szerint még súlyosabb ok dokumentumaink teljes megsemmisülése. Ezt pedig a bányavállalkozók gyakori változásával és ugyancsak nem ritkán háborús és forradalmi eseményekkel kell magyaráznunk. 1944—1945-ben például a hónapokig frontzónában levő üzemeinknek csaknem a teljes irat- és térképanyaga eltűnt, tönkrement. Schmidt „Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése” c. könyvét hiánypótló kiadványnak szánta. Az 1932-ben kiadott ismertetését csak 1959-ben követte Székely Lajos Kossuth-díjas bányamérnök monográfiája: Az esztergomvidéki szénmedence bányászatának fejlődése”. E két művet ki kell emelnünk az irodalomjegyzék szürke felsorolásából, mert ezek voltak emlékkönyvünk legfontosabb forrásmunkái. Nemcsak az újabb kutatások eredményeivel kiegészített (és szükség szerint helyesbített) adataikat, de a ma már alig fellelhető művek értékes és pótolhatatlan képanyagát is igyekeztünk átmenteni, fotótechnikai okokból sajnos nem sok sikerrel. Könyvünk a neves forrásmunkák ellenére sem pályázik a tudományos történeti munka rangjára. Bányászatunk 200. évfordulójára készült, és ennek megfelelően célja nem több mint általában az emlékkönyveké: a szaktudományok, a történetkutatás és a szociográfia eszközeivel, de azoknak csupán határmesgyéjén haladva, a szakmánkban tájékozatlan és a szaknyelvet nem ismerő olvasó számára is érthető tájékoztatást kívántunk nyújtani a Dorog környéki bányászok életéről, munkájáról, küzdelmeiről, bányászatunk múltjáról, jelenéről és jövőjének lehetőségéről. Ezt tartalmazza könyvünk első része. A második rész (az üzemek története) elsősorban a vállalat dolgozói számára készített, és ennek megfelelően a szükséges helyismeretet feltételező adatközlés. Az így is igen terjedelmes anyag feldolgozásánál csupán a legfontosabb üzemi események krónikaszerű felsorolására szorítkozhattam úgy, hogy — a megrendelő kívánságának eleget téve — az utolsó 20 év történetét kissé részletesebben tárgyaltam. Ez volt a szerző meghatározott feladata, amelyet — munkatársaim értékes segítségével — az idő és a terjedelem szorításában így sikerült teljesítenem. Dorog, 1980. november 25. Tóth Tibor
