Balogh István: Szalkay László esztergomi érsek †1526 (1942)
ELŐSZÓ A magyar nemzet úja Mátyás királytól Mohácsig történelmünk legérdekesebb fejezetei közé tartozik. Lassú haldoklás kora, amely a nagy nemzeti tragédiában nyert befejezést, de amelynek árnyéka már a hatalom és dicsőség éveiben előrevetődött. Érdekes korokban mindig érdekes emberek állottak az események és történések középpontjában. A Jagellók idejében ezek közül is magára vonja a figyelmet a nagy főpapi hármas: Bákócz Tamás, Szatmári György és Szálkay László. Mind a három egészen sajátos egyéniség, akikben a renaissance egyházfő, politikus és ember igazi típusait találjuk meg. Bakócz és Szatmári alakja már ismeretes előttünk, de Szálkay Lászlóról, a nagy hármas utolsó tagjáról, aki a hanyatlás korának végső fejezetébe vérével írta be a nevét Mohács mezején, mindeddig nem jelent meg összefoglaló ismertetés. Ez a dolgozat az ő életével és szerepével kíván foglalkozni. Hálás köszönettel tartozom Gállá Ferenc professzor úrnak, a Pázmány egyetem hittudományi kar ezidei dékánjának, aki tudós irányításával és vezetésével támogatott e dolgozat szerkesztésében, ugyancsak Iványi Sándor egri főegyházmegyei áldozópap és Gerétdi János tanár uraknak, akik kutatás közben nagy segítséget nyújtottak. Budapest, 19Jfl május 13-án, Bellarmin Szent Róbert ünnepén. BALOGH ISTVÁN
