Balogh István: Szalkay László esztergomi érsek †1526 (1942)

77

Igazi magyar nagyúrnak mutatkozik bőkezűségében és pompakedvelésében. Hatalmas vadászatokat rendez még akkor is, amikor gondjai a legsúlyosabbak. Méltóságához illően mindig díszes kísérettel utazik. Gazdálkodási téren azonban éles fordulattal tér el a többiektől: ő már nem földbirtokban gyűjt vagyont magának, hanem az új korszak gyermekének élelmességével a kereskedelmet állítja szolgálatába, amelynek révén »aranyhegyet« gyűjt.12) Az aranyak szeretete kapzsivá teszi, de ez a vonás az ő lelkében megfér a bőkezűséggel. Mikor a király táborba száll, csapatai fölszerelésére szükséges 30.000 forintból egymaga megajánl 18.000-et.

Szalkay László tragikus kornak tragikus sorsú gyermeke. Emlékéhez sok hiba, sok botlás fűződik. Közéleti működését sok vád érte és nem alaptalanul. De egyben nagy volt: amikor hitéért és hazájáért síkra kellett szállni, helyt állott Mohácsnál. Természetesnek találta, hogy itthagyva korlátlan hatalmat, mérhetetlen sok aranyat, kardot kössön és meghaljon Istenért és hazáért.

Szalkay László életének szomorú tartozását kiegyenlítette hősi halálával.

Királya oldalán harcolt Szalkay László atyai ragaszkodással mint jó, vitéz katona.

Meg kellet halnia Szalkay Lászlónak,

nyája nehogy pásztor s fej nélkül érjen a Legfőbb Pásztor elé.

Esztergom nagyhírű metropolitája, László Istenéért, a királyért és a hazáért életét és vérét odaadta.13)

12) Massaro jelentése, Marino Sanuto. M. Tört. Tár. XXV. k. 289. 1.

is) Ex elogio omatissimi Praesulis in Archilauro Strigoniensi. Lásd: Schmitth: Episcopi Agrienses. II. k. 269. Az idézett rész Iványi Sándor egri föegyház- megyei áldozópap fordításából való.