Balogh István: Szalkay László esztergomi érsek †1526 (1942)
57 kinevezést.19) Később Bakóczot, Beckensloert és másokat teljesen önhatalmúlag juttat főpapi székbe diplomáciai vagy egyéb szolgálatuk jutalmául, de mikor ezek a pápai megerősítést kérik, a Szentszéktől szabályos kinevező iratot kapnak, amelyben a király előzetes intézkedése említve sincs.20) Mátyás nem tudta ugyan kivívni, hogy a magyar királyok főpapkinevezési jogát a pápák elismerjék, azt mégis elérte, hogy a Szentszék kénytelen volt az ő akaratát teljesíteni az egyes javadalmak betöltésénél. Ezt a jogi helyzetet találta maga előtt Werbőczy és Hármaskönyvében lefektetve a magyar egyházpolitika további irányát évszázadokra kijelölte. A Szentszék sohasem ismerte el ugyan a kegyúri jog ily mélyreható értelmezését, de az idők és körülmények kényszerítő hatása alatt elfogadta a királyi jelölés, vagy bemutatás jogát, mint pápai kiváltságot, amelyet még nem vontak vissza.21) Az egyes eseteket felülvizsgálva aztán esetről-esetre különféle akadályokat gördített a kinevezés elé, amint éppen Szalkay egri püspöksége ügyében is megtörtént. Szalkay László váci püspökké történt kinevezése egyházi szempontból nem nyert megfelelő elintézést azzal, hogy az egyházi ténykedések végzésére segédpüspököt kért Rómától. Arról, hogy mikor kérte a pápai kinevezést, magyarosan szólva: megerősítést, nincs tudomásunk. 1515-ben még több oklevélen mint electus Vaciensis szerepel.22) 1516-ban Lajos király egyik oklevelében már »electus et confirmatus« váci püspökként említi,23) ez a kifejezés pedig már egyházilag is kinevezett főpapot jelez. Aránylag fiatalon jutva a főpapi méltóságra, és hatalmas javadalom birtokába, Szalkay igazi renaissance egyházfőnek bizonyult. Ekkora már e kornak összes jó és rossz gyümölcsei megérlelődtek. A tudományok és műveltség hihetetlen virágzása mellett az ön- tudatraébredt egyéniség teljesen önmaga felé fordult a középkort átható eszmék világától. A gondolkodás erősen elvilágosodott. Mindez eljutott a főpapi udvarokba is, ahol nem egyszer egész társaságot találunk neves tudósókból, ékes tollú költőkből, akik sorában az egyházfő otthonosabban mozgott, mint hívei között. Többet adtak a műveltségre, mint a lelkiségre. is) Praknói: Mátyás király külügyi levelei. I.: 26., 30., 76—77., 81—82., 302. 1. II.: 100—101., 278—279. 1. 20) Galla: TJ. o. 113. 1. 21) Galla: Simándi István vál. erdélyi püspök. 3. 1. 22) DL. 22662., 22721., 22723., 24356. és 34446. 23) DL. 22840. — 1518-ban egy másik oklevél ugyanígy: DL. 22804.
