Balogh István: Szalkay László esztergomi érsek †1526 (1942)

sa

VI. FEJEZET.

A renaissance egyházfej edelem

Szalkay rövid kancelláriai működés után elnyerte Ulászlótól a váci püspökséget. Nincs róla tudomásunk, hogy papi pályára készült volna, most mégis főpapi székben látjuk, ahová nem az Egyház feje, hanem a királyi kegy emelte.

A középkor folyamán, aki pap akart lenni, úgy tanult, úgy élt, oly módon készült, ahogy hivatása kívánta.

A fejedelmek, amikor híveiket jutalmazni akarták, adományozható birtokuk már nem lévén, a hatalmas egyházi javadalmakra vetették szemüket. A diplomaták, udvari és kancelláriai emberek megélhetésének biztosítására, érdemeik jutalmazására kézenfekvő volt valamely egyházi javadalom adományozása. De ezek az emberek jórészt nem egyházi pályára készültek, nem is akartak papok lenni. Nem egyszer előfordult, hogy főpapi székek birtokosai vonakodtak fölszenteltetni magukat. Vagy, ha mégis felveszik a rendeket, nem lesznek egyházmegyéjük főpásztorai, hanem csak a hatalom és a javadalom élvezői.

Az események azt mutatják, hogy Szalkay is ezek sorába tartozott. Mikor lett váci püspök, nem tudjuk egészen pontosan. 1513 május 13-án egy oklevélen még egregius-nak írja magát, tehát még nem egyházi személy.1) Egy másik oklevélen, amely 1514 november 19-én kelt, már így szerepel: Ladislaus Zalkanus Vaciensis (t. i. epis- copus),2) majd 1514 december 21-én electus (a király által választott, de a Szentszék által még ki nem nevezett) Vaciensis.3) Tehát 1514 nov. 19-én már a váci püspöki szék birtokosa. Több szempont

i) Hazai okmánytár. II. 400. 1.

') Katona: XVIII. 792. 1. és Pray: Specimen. .. I. 349. 1.

s) DL. 22643.