Priegl Judit: Struktúraelemzés az Esztergomi Babits Mihály városi könyvtárról. Vezetéselméleti évfolyamdolgozat (1998)
Mivel napjainkban az idegenforgalom egyre nagyobb szerepet kap és fontos bevételi forrássá vált, mindenhol, így Esztergomban is történnek ennek érdekében fejlesztések, különböző projecteket dolgoznak ki. Pozitív eredmény, hogy egyre több magánpanzió kezdi meg működését és a főszezonnak számító nyári hónapokban mind több rendezvényt, programot szervez a város. 1998 nyara jó példa ez utóbbira: várszínházi előadások, Európa Napok, Szent István Napok. Fontos a turizmus fejlődése szempontjából a szakemberképzés is, ami szintén megjelent a városban. Két gimnáziumban is tanulhatnak a gyermekek idegenforgalmat fakultáció formájában, valamint Idegenforgalmi és Vendéglátó tagozat is megkezdte működését az egyik középiskolában. A Magyar Turisztikai Egyesület Komárom-Esztergom Megyei tagozata is itt található. A város rövid története: A Várhegy és környéke már a jégkor végétől (20 000 év) lakott volt. Ez azzal magyarázható, hogy Esztergom a környező hegyek, dombok által határolt termékeny síkság szélén, az ún. „vásárvárosvonalon” vizi- és szárazföldi utak kereszteződésében, fontos dunai átkelőhelynél fekszik. Solva néven a római limes egyik jelentős erődje volt, kőtáborral és őrtornyokkal. A várpalota 973-tól Géza fejedelem, majd az Árpád-házi királyok székhelye. A hagyomány szerint István király születési és koronázási helye. A városnak ő adományozott érseki rangot 1000-ben, s 1010-től a magyar érsekség székhelye. IV. Béla uralkodásáig az ország első városának számított. Igazi fénykorát II. Béla idején élte. A középkori magyar állam legjelentősebb román stílusú palotáját építették meg itt. A tatárok 1242-ben érték el Esztergomot, de nem vittek véghez nagy pusztításokat. A város középkori latin neve: Strigonium; német neve: Gran. A középkorban névleg szabad királyi város, valójában az érsekek földesúri hatalma alatt álló mezőváros volt. A XV.-XVI. század fordulóján Mátyás király kancellárja, Vitéz János tette a magyar reneszánsz kultúra egyik központjává. Vára a török korban jelentős végvár. 1543-1595 valamint 1605-1685 között török fennhatóság alatt állt. 1708-tól 1876-ig szabad királyi város. Az 1530-ban a Felvidékre, Nagyszombatba menekült érsekség csak 1820-ban tért vissza. Az I. világháború után súlyosan érintette a Duna túlsó partjának elcsatolása. A II. világháború nagy károkat okozott a városban. 1950-ig Esztergom vármegye székhelye volt. A középkortól kezdve több településből állt: Esztergom királyi város, Víziváros érseki város, Szenttamás, Szentgyörgymező. A mai Esztergommá csak 1895-ben egyesítették, azóta kialakult egy kertvárosi része is. 1985-ben Pilisszentléleket is hozzácsatolták a város közigazgatási területéhez. Látható, hogy Esztergom történelme a kezdetektől összefonódott a magyarországi kereszténység történetével. Ma is a katolikus egyház egyik székhelye, érsekség. Az érseki címet, mint esztegom-budapesti érsek jelenleg Paskai László tölti be. Az evangélikus, a református egyház és az izmaelita hitközösség is jelen van a városban. A néprajzi kutatások későn, csak az 1920-as években indultak meg. A város és környéke nem alkot néprajzi egységet. Sváb, lengyel és szlovák kisebbség él itt, valamint a cigány kisebbség létszáma is jelentős. A változatos népszokások ma már inkább csak a környező falvakban élnek, valamint a város idős lakosai őrzik azokat. Milyen népszokások jellemzőek? A disznót karácsony és újév közére hizlalták, az almát és szőlőt karácsonyra tartották, ügyeltek arra, hogy bor legalább húsvétig legyen. Jeles napok: advent (karácsony szenteste előtti negyedik vasárnaptól), András, Borbála, Miklós, Luca (hiedelmek, jóslások), karácsony (karácsonyi misztérium,
