Zolnay László: Pénzverők és ötvösök a románkori Esztergomban (1965)
a tatárjárás után, amikor az addig inonopolisz- tikus helyzetű esztergomi pénzverés helyébe Buda vára lépett, s az új budai s a pakráci kamara mellett az esztergomi pénzverde fontossága elhalványodott, az esztergomi pénzverők részben Budára települtek, részben, a fokozatosan elsatnyuló esztergomi pénzverdében is munkálkodva Esztergomban maradtak s itt, a pónzverési idénymunka által meghagyott szabad idejükben egyházi ötvösművészettel foglalatoskodtak. 11 Esztergom románkori pénzverői — adataink szerint — munkájukat a királyi városban, majd az esztergomi várban álló királyi palotában végezték. Lakóhelyük azonban munkahelyükkel nem egyezett; csakúgy, mint a többi kondicionárius, ők is a főváros peremén, önálló falujukban laktak. Az esztergomi monetúriusok faluja, amelyet Kovácsinak neveztek, 1244-ben szerepel először. Ekkor kelet és észak felől Szemeyn pénzverő kamaraispán Bajon nevű birtoka szomszédjaként említik.48 [Bajon és az ott már 1230-ban szereplő Szent Keresztről nevezett ispotályos kolostor49 azzal az Esztergom melletti Szent Lázár kolostorral azonos, amelyet későközépkori források alapján, középkori regöseinkkel Sebestyén Gyula kutatásai helyeztek kapcsolatba.50 Helye a mai Dorogi út közelében álló ún. Gyepmesteri lak vagy Sintérház.51 A bajo- ni Szent Keresztről nevezett Szent Lázár-rendi ispotály helyét Lázár domb néven még 1765-ben és 1829-ben is megemlítik.52] 1249-ben Kovácsi közelében, az azóta eltűnt Nyír nevű birtokot — amely addig királyi és királynéi tárnokok és pohárnokok földje volt — IV. Béla király velencei eredetű kamaraispánjának, Archinusnak adományozza.53 1259-ben — már említett adatunk szerint — az esztergom-szent- királyi johanniták konventje előtt a „vicus fabro- rum” egykori és ekkoi’i villicusa tanúvallomást tesz.54 1264-ben a csuti monostor alapító levelében újra a „vicus fabrorum” királyi tulajdonban levő kúriáriól olvasunk; ezeket a király — másfél évtizeddel a pénzverő főkamarának Budára költözése után — a csuti monostornak adományozza.55 Az idézett okleveles adatokkal kapcsolatban jogos a kétely: vajon azonos-e az esztergomi „vicus fabrorum” s a „villa monetariorum”? IV. Béla király budavári 1255. évi oklevele a monetariuso- kat, szóval a pénzverőket, egyszerűen fabereknek nevezi.56 1292-ben viszont a már idézett s Kovácsi 4» \yenzel Gr., Árpádkori új okmánytár. VII. J 78. 49 Knauz A7., Monumenta .... I. 272. 50 Knauz A7., Monumenta ... I. 45, 599. 51 Valószínű, hogy az ún. Sintérház magukon a középkori falakon ül. 52 1756: az ún. Szalóky-térkép. Esztergom, Tanács- háza, Műszaki Oszt. 53 Knauz A7., Monumenta ... I. 361., 379. 54 Knauz A7., Monumenta ... I. 456. Izsákra vonatkozó oklevél szövege a fabert s az aurifabert, vagyis a pénzverő-kovácsot s az ötvöst megkülönbözteti. Mivel azonban 1270 — 1314. évi, alább idézett okleveleink Kovácsi egyik templomát Kozma és Daniján vértanúk templomának mondják, 1372-ben viszont a Kozma és Daniján egyház, mint a csuti népek Esztergom környéki temploma szerepel,57 a villa monetariorumnak a vicus fabro- rummal való azonossága a valószínűbb. 1270—1314. között ismételten arról tájékoztatnak az oklevelek, hogy Kovácsi falunak három plébániatemploma is van. Egynek Kozma és Daniján, másiknak Szent János evangélista, a harmadiknak Szent Mihály arkangyal a védőszentje. Közülük a Kozma—Damján egyház fizeti a legtöbb adót az esztergomi főegyháznak (tíz márka súlyú viaszt, szemben a másik két egyház nyolc nyolc márka súlyú viaszával)58 — így bizonyos, hogy a tekintélyes település három egyháza közül a Kozma Damján-plébánia volt a legnagyobb. 1290-ben már az esztergomi káptalannak is vannak jobbágyai Kovácsin; ők vámmentesen értékesíthetik áruikat az esztergomi királyi város piacán. A faluról, Esztergom déli határán 1291-ben is szó esik, majd 1326-ban, amikor is Károly király Esztergom városához csatolja Kovácsi falu egész területét. 1326-ban a falu északi Iratára egészen az esztergomi városfal délkeleti szakaszáig terjed; dél és délnyugat felől Kovácsit Bajon határolja.59 Az 1326-os határjárás megemlíti Paulus faber szöl- lejét. Kovácsi egykori határait egy újkori, 1720- ban kelt határjárás alapján ma is igen jól rekonstruálhatjuk.60 Kovácsinak, a pénzverők falujának sorsa így elég világosan áll előttünk. A falu a korai Árpádházi királyok idején királyi tulajdon. Az Esztergomot övező királyi népek település-láncolatának egyik szeme. Igen jómódú és népes település; ezt mutatja az, hogy a XIII. században három temploma is van. Plébániái királyi alapításúak és ezen az okon tartoznak az esztergomi érsek joghatósága alá akkor, amikor a város peremfalvai még mindig az — esztergomi érsekségnél koraibb alapítású — veszprémi püspökmegye tartozékai.61 (Ilyen például: Nyír, Bajon, Kesztölc; — távolabb: Mogyorósbánya, Bajót, Nyergesújfalu.) Kovácsit, amelynek korábbi történetére nézve már nem az oklevelek, hanem régészeti emlékeink a tanúságok, súlyosan érintette az esztergomi pénzverő kamarának Budára való áttelepítése 1250 körül. S bár a — Buda megalapítása utáni időben — a XIV. századig az esztergomi pénzverésnek is van55 Knauz A7., Monumenta ... I. 511 — 512. 58 Gárdonyi A., i. m. 57. 57 Az esztergomi főkáptalan magánlevéltára, Lad.: 24., fasc.: 2., nr. 12. 58 Knauz N., Monumenta ... I. 576 — . II. 393 — 399., 699. 59 Knauz N.—Dedtik C., Monumenta . . . 111. 96. 60 Magyar Sion V. (1867) 345. 81 Knauz N.—Dedek C., Monumenta . . . III. 685. 153
