Ősi magyar népszokások, dalok és táncok bemutatója a MOVE szigeti sporttelepén. Műsor 1939. augusztus 15-én (1939)

13 A néptáncokról. A népi bemutató-csoportok táncaiból egy-kettőnek ismertetjük a lényegét. A magyar nép tánca mindenek előtt egyenes testtartású s egyenes vonalakban mozgó, könnyed tánc, amelyben a testmoz­gás két irányú : vízszintes és függőleges. A vízszintes mozgás lassú, hullámzó lépések­ben, a függőleges pedig feszes, gyors ugrás­ban jelentkezik. A test mindkettőben köny- nyen lebeg a földön, mivel a talp mindig hullámosán érinti a földet. Előfordul a tán­cokban a dobbantás, sőt a dobogás is, de csak időközönként, mint ékítmény. A ma­gyar néptánc természetes, amely a zene rit­musára különböző mozdulatokat végez, hol gyors, hol lassú. A magyar táncban a test­mozgás sohse csap ki a természetes emberi határokból. A magyar tánc természetességé­hez hozzátartozik az is, hogy mozgása az öröm nagyobbodásával harmonikusan min­dig fokozatosan gyorsul. Hajnaltüze tánc. A legények és leányok járják ezt az érde­kes táncot a lakodalmas házaknál hajnalban. Reggel 6 óra felé, ha nem fúj a szél, tüzet élesztenek az utcán s e tüzet muzsikaszó mellett kiabálva, üvöltve, ordítozva körül­táncolják, átugrálják, közben a tüzesedő fá­kat rugdossák. A tűz minél nagyobb láng­gal ég, annál tüzesebb lesz a menyasszony. Verbunkos. A verbunkos táncot (néhol körtánc néven ismeretes) főként búcsúkor a templom

Next

/
Oldalképek
Tartalom