Mütörténeti kalauz Sz. István király Esztergomvári kápolnájában (1874)
5 alapidom : a hármas apsissal közvetlen záródó három hajó, sajátlagi áthajó, és szentély nélkül, melyet csupán az altemplom emelkedése jelöl. Nevezetes épitészeti tekintetben a négy torony, mely az egyház négy szögle« téhez építve még nem fejlődik ki, mint a későbbi román idomban, az egyháznak alaptervezetéből, de mint a basilikai és a kora-román Ízlésben, csak külső szervezetlen összefüggésben áll az egyházzal. A bécsi képes krónikában látható magyar egyházak föntemlitett, képei a pécsi egyház alaptervezetével tökéletesen megegyeznek. A két nagyobb, négy tornyos és háromhajós fehérvári és nagyváradi egyház csakis az egy apsissal való egyszerű, ódonabb de lényegtelen alakítás által tér el; mig a két kisebb, a dömösi és ó-budai, ehhez képest csak két torony nyal s egy hajóval, természetesen egyszerűbben képeztetik. De az alakításnak ugyanazon koraromán jelleme, mint a pécsiben láttuk, mindenütt, de különösen a kifejletlen toronyképzésben föltűnő *). Hazai épitészeti műemlékeink kutatói kora-román építészetünknek, mely a XI. század elejétől mintegy a XII. századnak első feléig tartott, eddig, a pécsin kívül mindössze is csak négy fenlevő emlékét ismerték, úgymint : az örsi egyházat, a tihanyi, pannonhalmi és veszprémi altemplomokat. Ezekhez számíthatjuk már most bízvást az esztergomi várnak déli fokába zárt S z. István kápolnát, melynek ismertetése képezi mü- jelentésünknek választott tárgyát. Hogv ki által? smely évben építtetett ezenkápolna? arra történeti adatok hiányában határozottan felelni nem lehet. A néphagyomány eredetét azon korra vitte vissza, midőn a kér. hit Esztergom vidékén elterjedett. Miért is korának meghatározására csak is épitészeti rendszere és részleteinek jelleme vezethet; ez pedig határozottan kora-román Ízlésre mutat. A kápolna rhomboidalis alakú, szélessége három öl, hosszoldalainak egyike két öl , négy láb, a ü L. Ipolyi. A középkori emlékszem építészet Magyarországon. 12. 1.
