Mütörténeti kalauz Sz. István király Esztergomvári kápolnájában (1874)
15 tőt maga után behúzni, de zörgetni is lehet. Sekrestye gyanánt a kápolna tőszomszédságában levő s szinte a bástyákba zárt kamara szolgál, mely két félkör- ives, mind ki, mind befelé kajácsos kis ablak által vi- lágittatik meg. Ezen ablakok szintúgy, mint a kápolnának nagyobbszerü ablakai is festett üvegtáblákkal vannak díszítve. A sekrestye oldalfalai alstucco nagy négyszögü kőlapokat tüntetnek föl; a keskeny oldalak ivmezei pedig körbe foglalt díszes kereszttel ékeskednek. A sekrestye talaja az úgynevezett kőragasz- vagyis terassetalaj, mely olaszos technikával jól készített puzzolán ragaszba dugdosott több szinü márványkövecsekből készült. A ki szent István kápolnáját, s annak fölszerelését akként, mint mi tettük, egyes részleteiben átvizsgálta, csak hamar meggyőződött arról, hogy a folyosó ajtókilincsétől kezdve a sekrestyéig, az egész kápolna s annak összes fölszerelése mind a legtökéletesebb öszhang- zatban van, amely öszhangzatnak fönséges hatása alól senki sem vonhatja ki magát. Mindenkit, aki a szentélyt meglátogatja, legyen az szakértő vagy nem, már első tekintetre meg fog lepni annak nem csak csínja és magasztos szépsége, de azon kifejezhetlen fönségü egyházias ihlete is, mely csupán a valódi egyházi művészetnek sajátja, s mely itt minden tárgyon a megszentelt egyházias formák által elömlik. Megvagyunk győződve, hogy Esztergomba érkező egy tourista sem fogja elmulasztani, Esztergomnak ezen, kissé ugyan érdes tokba foglalt, de mind nemzet-történeti, mind mü ■ vészeti szempontból drága ékszerét, valóságos bijou- ját szemügyre venni; s megvagyunk arról is győződve, hogy ha a vándor a szent István kápolnájában látott történeti képek kalauzolása mellett lelkében elmereng szent István apostolságának áldásthozó müvein, ajkai halk imára fognak meg nyilnb magyar nemzete egykori, s ha Isten úgy akarja, jövendő nagyságának s boldogságának alapjáért, a kér. kath. hitbeni egysége-