Zolnay László: Martsa Alajos munkássága - Fotóművészeti kiskönyvtár (1977)

haláláig tartó — szívbéli jóbarátság fűzte. A vidám — de a közügyeket soha meg nem kerülő — baráti műteremlátogatások során Martsa jobbnál jobb művészportréi születtek meg.

Ekkoriban készült Tersánszkyval közös művészi alkotása — költő-fotós közös műfajnak is remek úttörés —, a Tersánszky belső vívódását, a lélek kettősségét reveláló képes pszichikai dramolett: az író és Bohóc tusakodása!

Martsa művészi légköre vonzotta ide Csorba Géza szobrászművészt, aki 1944-es bujdoklása során itt talált menedéket, Cserepes Istvánt, a kitűnő festőt, a harcos antifasisztát — akit nyilas pribékek vertek agyon. Bálint Endre festőművészt, Szűr-Szabó Józsefet, a kedves, derűs humoristát, Barcsay Jenőt, utóbb Vigh Tamást, Miháltz Pált, Hortobágyi Tibor biológust, Gerzson Pált, Kamondi Lászlót. Sűrűn láthattuk itt a drága Berda Jóskát, a budai hegyek s a Pilis felfelbukkanó vándorát, aki Esztergom baráti gráciáját verssel viszonozta.

Az Esztergom-Előhegyen haldokló Babits utolsó portréjának tragikumától Móricz Zsigmond derűs optimizmusáig, Tersánszky kópés vidámságáig, Berda villoni bordalainak világáig az élet s a lélek minden rezdülése megjelenik Martsa Alajos fotóportréin.

Baloldali, kommunista nézetei mind szélesebb körben ismertek lettek. 1944-ben üldözőbe fogták; Budapest bozótjába menekült. Az ellenállási mozgalomban való részvétele, az illegalitás budapesti rejtekezése után 1945 tavaszán Martsa Alajos újra Esztergomban termett.

Ekkor azonban művészete gyakorlásától a közügy szólította el. A Magyar Kommunista Párt delegáltjaként egy ideig mint megyei alispánnak, majd mint párttitkárnak, Martsa Alajosnak a vállára nehezült a háború során anyagiakban, lelkiekben egyaránt tépett, égett város talpraállítása, újjárendezése. Munkáját kifogyhatatlan energiával, mély, őszinte emberséggel, a szocialista humanizmus jegyében végezte.

10