Zalka János: Magyarország primásának Arany-áldozata 1859. november 6-kán (1859)

~'*?r 5 -ÍPTdicsérő áldozatot s az áldomás kelyhét, szinte fölujított ifjúságban, alázatos és hálás lélekkel mutathabe atják Magasságbelinek oltárán.

Krisztus Urunk, az örökkévaló pap, az oltár-szolgáknak e hetes számához, kimondhatlan irgalmassága szerint, engem is, alr csőn főpapjokat, kapcsolni méltóztatotí, hogy legyek miként egy közölök, s a nyolcz boldogság sorát betöltsem. — Hanem honnét nekem e szerencse, -— mi által érdemiette méltatlanságom az isteni jóság e kegyelmességét, hogy a tisztes ősz korig, sőt majdnem j azon évekig, melyek csak baj és fájdalom szoktak lenni, eljussak? és pedig mind a lélek mind a test azon szerencsés állapotában jus- | sak el, mely Isten segítségével elegendő arra, hogy a lelkipásztori hivatalnak jóformán megfelelhessek. Kedveseim, az én erősségem és dicséretem maga az Ur ; az Ur emelt föl engem ; az Ur keze müveié e dolgot, az Úrtól származott ez, s méltán csodálatra méltó szemeink előtt !

Örvendezzetek tehát velem az Urban, kedves testvéreim és fiaim, ismételve mondom, örvendezzetek, sőt mondjatok éneket és áldást az Ur szent nevének, ki papságom ötven éve alatt mennyei segítő jobbját folytonosan kinyíljtá hozzám, s engem, midőn ellankadtam, fölüdített; midőn elfáradtam, erősített; midőn beteg voltam , meggyógyított, szóval irgalmasságát irgalmassággal tetézé. Mivel háláljam meg az Urnák mindazt, a mivel engem megáldott?

Az üdvösség kelyhét veszem kezembe és hála-áldozatot mutatok be szent nevének.

Hogy pedig örömöm teljes legyen, s minél többeknek, különösen azoknak, kiket az örökkévaló pásztor testvéreimül és fiaimul adott, ajkairól szálljon föl illat-füstként méltó hálaadás a magyar Sionról a Magasságbelinek szine elé : szivélyes örömmel adom tud- totokra, hogy félszázados papságom örömünnepét folyó 1859-ben, pünkösd utáni XXI-dik vasárnap, mi nov. 6-ikára esik, ha Isten azt megérnem engedi, a csekélységem kezei által három év előtt fölszentelt primási főtemplomnak oltáránál olyan ünnepélyes kegyelettel, minőt a mennyei ajándok nagysága, a csekélységemre ruházott hivatal méltósága s a ti ohajtástok vár, — fogom meg-