Zalka János: Magyarország primásának Arany-áldozata 1859. november 6-kán (1859)

r

Am legdúsabb áldásodat, H erczeg-Atyánk,

Hintsd szeretett nemzetünkre, és ne reánk :

Hadd virradjon a kor,

Melyért oly régóta százezrek ajakán Buzgó imádság forr !

r

Es im . . . mért hallgattok, mért nem zengtek tovább ?

Mért hagyjátok zúgni az orgonát magát ?

Vagy zokog már minden ? . . . .

A költő még zengne : de érzi szivében,

Hogy már lehetetlen. . . .

Lassú Lajos.“

20) CarDInaLI JoannI baptistae sCItoVszky arChlpraesVLI hVn- garlae bis qVIna praesbyteratVs sVI LVstra Laete In Christo finienti paLaestra LIterarla beneDICtlna strlgonlensls.

„Usu suarum , qui sápit, optimo Vult, non acervis esse, potens opum.

Fortuna quantumvis opima

Messe Tuam locupletet arcam :

Parca reponens, quod satis est, vola;

In christianae subsidium rei,

Castisque Musarum palaestris,

Quod superest , tribuisse gaudes.

Hanc praeter aedem, quae reliquis velut Regina praestat, culta Tuo frequens Superbit auro dives ara,

Et tyrio speciosa fuco.

Quid sis palestrae : Strigoniensibus,

In qua erudimur condita, dixerit,

Doctoribus, perdigna Vestris Nominibus, titulisque, moles.

____________________________________________________________________

7

9