Prokopp Gyula: Lucas de Schram (1966)
vállalta Schram a stallumok, a kredenc-oltár52 és a hozzátartozó két kép elkészítését. Az eredeti szerződésre vezetett elismervények szerint Schram 1755. augusztus 30-án és 1756. március 6-án 150 —150 forint előleget vett fel, ugyanez év november 4-én pedig elismerte az egész szerződési összeg felvételét. Figyelemmel arra, hogy a május hónapban kelt szerződés még csak elkészítendő tervről tesz említést, továbbá, hogy az építőanyag beszerzése is időbe került, 1754. nyarának közepe előtt nem kezdődhetett meg a munka. A szerződés szerinti munkák befejezése nyilván egybeesik a teljes kielégítés elismerésével. Még be sem fejeződött az 1754. évi szerződésben vállalt munka, amidőn 1756. március 19-én újabb szerződést kötött a rend Schrammal. Megtudjuk ebből a szerződésből, hogy a templomhajó második boltszakasza annyira megrepedezett, hogy beomlással fenyegetett. Schram jótevőként (qua benefactor) 250 forint mérsékelt összegért vállalta el a boltozat megújítását. A szerződés a következőképpen részletezi a munkát: a rend által beszerzendő faanyagból Schram elkészíti az állványzatot és lebontja a régi boltozatot és egy heveder ív alkalmazásával új csehsüveg-boltozatot épít, azt bevakoltatja és bemeszelteti. Az ácsok kivételével az összes munkásokat Schram fizeti, a pallér élelmezését azonban a rendház adja. Unnék az újabban vállalt munkának a befejezéséről sincsen naptárszeríí adatunk, de valószínűnek tartjuk, hogy még ugyanazon év őszéig, vagyis az első szerződésben vállalt munkával együtt elkészült. További szerződést nem ismerünk ugyan, de a rend- háztörténet feljegyzéseiből tudjuk, hogy Schram az előbb említett boltszakaszt freskóval is díszítette, mégpedig ingyen, és megígérte a templomhajó másik két boltszakaszának, valamint a kórus boltozatának kifestését is. A.z 1757. év folyamán Schram be is váltotta ezt az Ígéretét. Ugyanekkor magas, kupolaszerűén boltozott sekrestyét építettek a szentély mögé és megerősítették a tornyot is.53 Pálinkás László úgy véli,54 hogy a templom mai homlokzata az 1745 — 55. évek stílusjegyeit viseli magán, tehát a homlokzatnak is átalakításra kellett kerülnie ebben az időben. Véleményét azzal is indokolja, hogy a templomhajó újjáépítése meg sem történhetett volna a homlokzat új kialakítása nélkül. Arra azonban nincsen adatunk, hogy az egész templomboltozat (tehát a kórusnak a homlokzattal érintkező boltozata is) megújításra került. Ha pedig összehasonlítjuk ezt az egyszerű homlokzatot a Schram által alkotott és gazdagon tagolt pozsonyi homlokzattal, akkor valószínűtlennek kell tartanunk, hogy ezt a homlokzatot Schram tervezte volna. Schram esztergomi falképeiből semmit sem ismerünk. Amióta ezek a freskók elkészültek, sok viszontagságon ment keresztül a templom. A földrengés, majd árvíz okozta rongálások helyreállítása után két alkalommal kimeszelték, majd három ízben újból kifestették.55 Unnék ellenére sem lehetetlen azonban, hogy Schram művének legalább egyes töredékei ma is ott rejtőznek a többszörös vakolat- és festék-réteg alatt. Példa erre a templom mellé épített lorettói kápolnában az 1964. évi restaurálás alkalmával előkerült freskótöredék. A szokatlanul hosszú szentély (9. kép) a hajónál kevésbé világos, annak ellenére, hogy a déli oldalfalát egymás felett elhelyezett két-két ovális, illetőleg szegment-ívekkel kereteit ablak töri át. Unnék az az oka, hogy az északi oldal ablakait befalazták, amikor a zárdaépületre emeletet húztak. Uredetileg a főoltár feletti Istenszem mögött is ablak törte át a szentély falát. A templom külsejének 1963. évi renoválása során, a régi vakolat leverésekor előkerült ez az ablaknyílás. — Csak egy sor állított téglával volt befalazva; a kalapácsütések alatt a téglák ledőltek és a nyíláson keresztül besütött a templomba a felkelő nap. Uzt az ablakot bizonyára akkor falazták be, amikor a már említett sekrestyét eléje építették és így az ablak nem szolgálhatta tovább az eredeti rendeltetését. Mivel pedig az ablak immár belső térbe nyílott, elegendőnek találták az állított téglákkal való elzárását.56 A toronyépítmény változatlan, sisakja azonban eredetileg nem volt a toronynak, csak egyszerű zsindelytetővel volt fedve.57 A szentély berendezése annyiban váltzott, hogy ma már nincsenek ott stallumok, hiányoznak a kredencoltár- hoz tartozó képek, a szentélyt elzáró bábos korlátot pedig — amely eredetüeg a szentélybe vezető lépcsőnél állott — közelebb vitték az oltárhoz. Lényegében változatlanul maradt reánk a hatalmas oltárépítmény és az oltárkép. 1857-beu ezeket is restaurálták ugyan, 1909-ben pedig Tótli Mihály esztergomi aranyozó-mester ,,a főoltárképet keretjével együtt ingyen megújította’”, végül az 1914. évi munkálatok sem hagyták érintetlenül, de ezek aligha mentek túl a szobrok, oszlopok és egyéb díszítmények átfestésén, illetőleg az oltárkép tisztításán és lakkozásán. A nagyméretű (4x6 m) és erősen megsötétedett oltárkép Sz. Annát ábrázolja, amint Máriát imádkozni tanítja. A középtől kissé balra vázával díszített posta- mens előtt ül Sz. Anna, mellette összekulcsolt kézzel áll a kis Mária. Jobboldalt Sz. Joachim elmélyülten olvas, közte és a főalak között angyal áll. Baloldalt térdelő nőalak párnára helyezett koronát és jogart nyújt Mária felé. Hátrább egy másik alak áll. Felül sugárnyaláb tör be a képmezőbe, alatta pedig két nagyobb és több kisebb angyal felfelé, illetőleg lefelé mutató gesztusokkal kapcsolja össze az égi és a földi régiót. A felül megtört ívekkel záródó oltárképet sötétre fényezett és kevés aranyos díszítéssel élénkített keret veszi körül. A keret belső szélén keskeny aranyszegély húz választóvonalat a keret és a kép közé. Felül széles aranysáv koronázza a kép keretét, rajta rokokó kagylódíszek. Az oltárképtől kétoldalt két-két ferdén beállított sima törzsű oszlop magas párkányt tart, a párkányon díszes rokokó vázák. Az oszlopokon kívül nagyméretű álló szobrok fordulnak a kép felé. Az oszloppárokat koronázó párkányokat a szentély falához simuló diszít- mény kapcsolja össze, a közepén felhőkoszoriival övezett Istenszemmel. Magán az oltáron (10. kép) sokat változtatott az 1914. évi restaurálás. Korábban ugyanis — erre még számosán emlékeznek — a jelenleginél sokkal alacsonyabb szentségház állott az oltár közepén. A két adoráló angyal térdeplőjéül szolgáló kettős voluták felső csigája a szentségház fölé magasodott és a két csiga között, a szentségház tetején állott a feszület. Az akkori restaurátor befejezetlennek tartotta az oltárnak ezt az állapotát, ezért a felső volutákat levágta, a szentségházat felemelte és széles párkányt illesztett föléje, erre pedig magasan tornyosuló mennyezetet épített, amely eltakarja az oltárkép jókora részét. Az angyalok most felül megcsonkított volutákon térdelnek, a szentségház ajtaja és az angyalszobrok között keletkezett széles és üres falfelületet pedig két-két aranyozott oszlop beiktatásával tagolta a restaurátor. Az oltárépítmény .különösen a két álló szobor (3. kép) emlékeztet a MariaTrost főoltárára, az oszlopok és az oltárkép kerete pedig az ottani két nagyobb mellékoltárra. Magának az oltárnak adoráló angyalai az oltár eredeti állapotában éppúgy a szentségház fölé hajoltak, mint Maria Trost főoltárán. Külön kell megemlékeznünk az oltár szobrairól, összefüggésben a MariaTrost főoltára szobraival. Schram nem volt ugyan szobrász, de tudjuk, hogy rajzokat készített a Maria Trost oltárait készítő szobrász számára. A forrásokból nem derül ki, hogy Schram csupán az építészeti részek tervét adta-e a szobrásznak, vagy ő késztette-e az oltárt díszítő szobrok rajzát is. Úgy véljük, hogy az esztergomi oltár választ ad erre a kérdésre. Az esztergomi szerződés ugyanis elrendeli a szobrok készítését, de mégis csak esetleg alkalmazandó szobrászról beszél. Nyilván azért, mert a szobrok kifaragását egy szobrászkodó szerzetesre, Kristóf testvérre kívánták bízni. Kristóf testvér szobrászi képességét illetően azonban bizonytalanok voltak a szerződő felek, ezért a szobrok megtervezését nem bízták reá, ez Schram feladata maradt. A két álló szobrot Pálinkás László is a vidéki átlagon felülemelkedő, jelesebb mesternek tulajdonítja. Mindez azt valószínűsíti, hogy a Maria Trost-i és az esztergomi szobrok egyaránt Schram rajza után készültek, de Usztergomban jobb iskolázottságú mester volt a kivitelező. 246
