Prokopp Gyula: Lucas de Schram (1966)

LUCAS DE SCHRAM

/

Lucas de Schram' neve nem ismeretlen a magyar művészettörténeti irodalomban. Pozsony, Sopron, Győr és Esztergom barokk alkotásaival foglalkozó tanulmányok2 emiítik és pedig többnyire csupán építészeti alkotásait. Pozsonyban a ferences templom homlokzata, Győrben az egykori ferences templom szentélye és főoltára fűződik nevéhez, esztergomi működéséről pedig eddig azt tudtuk, hogy tervet készített a belvárosi plébánia- templom újjáépítéséhez és annak alapozása is az ő felügyelete alatt történt. Sopronban viszont inkább festőként ismerik a Sí. Jakab-kápolna egykori oltárképével kapcsolatban.

A Thieme-Becker lexikon3 említ egy Lucas von Schram nevű stájerországi festőt, de személyéről nem tud közelebbit, művei közül is csak a Graz melletti Maria Trost templomiban lévőket ismeri. Schram személyével és egyéb műveivel a német szakirodalom sem foglalkozott. A Maria Trost-ban található műveit Dehionak ugyancsak lexikális összeállításán4 kívül — csak Hans Rohrer ismertető füzete5 és Rochus Kohlbach-nak a grazi barokk templomokról szóló könyve6 írta le részletesebben.

Az esztergom-belvárosi ferences templom építéstörténetének kutatása során jelentős dokumentumokat sikerült felfedezni: Schram-nak a templomra vonatkozó két szerződését.7 Kiderült ezekből, hogy Schram éveken át dolgozott itt és a templom szép főoltára szintén az ő műve. A további kutatásnak sikerült felderítenie Schram legfontosabb életrajzi adatait és ennek során tudomást szereztünk néhány mis, eddig ismeretlen alkotásáról is. E kutatás eredményét kívánjuk ismertetni és egyúttal megkíséreljük azt is, hogy a már ismert és az újabb adatok felhasználásával képet adjunk Schram személyéről és alkotásairól.

Lucas de Schram Trier-ben, a német—francia határ közelében fekvő ősi, római alapítású városban született 1702. augusztus 18-án, mint Johann Conrad Schram és Maria Catharina Jamar elsőszülött gyermeke. Az apa foglalkozásit nem ismerjük, de a családra vonatkozó egyéb adatai ismeretében valószínűnek tartjuk, hogy a Schram-család a hivatalnok-nemességhez tartozott.8 Erre utal az is, hogy Lucas de Schram mindkét házassága alkalmival ebből a társadalmi rétegből választotta feleségét.

Ifjúkoráról csak annyit tudunk, hogy egyetemet végzett és „magister philosophiae” fokozatot nyert.9 Egyetemi tanúim ínyainak helyét nem sikerült felderíteni. Szülővárosának az ő korában még fennállott egyeteme any ikonyvében nem fordul elő Schram neve10 és negatív választ adott a bécsi egyetem is. Magasabb műveltségéről tanúskodnak levelei, latin-tudása és nem utolsó sorban szép kézírása. (1. kép) AMariaTrost priorjához írt leveleiben11 úgy mutatkozik, mint aki vele egyenrangúnak tartja magát műveltégben és társadalmi laelv- zetben egyaránt.

Midőn 27 éves korában Bécsben házasságot kötött, ,,Acaiemist”-ként jegyezték be az anyakönyvbe. Ez arra mutatna, hogy művészi kiképzését a hírneves bécsi képzőművészeti akadémi in nyerte, az akadémia évkönyveiben azonban nem tal.üaató Schram neve.12

1740-ben, második házassága alkalmával „Archi- tectus”-nak nevezi az anyakönyv. Ugyanígy a pozsonyi ferencesek História Domusl3-a, valamint az esztergomi ferences templomra vonatkozó szerződések. Az esztergomi városi tanács jegyzőkönyvei „Architectus et Geometra”-nak, a győri ferencesekkel kötött szerződés14 pedig „Architectus Caesareus”-nak mondják Schram-ot. A pálos rend évkönyvei, midőn Maria Trost templomának belső díszítéséről beszámolnak, „Suae Majestatis Caesareae Pictor”-ként említik.15 Halálakor „Inschine- rius”-nak írja foglalkozását az anyakönyv.16 Özvegyének haláláról viszont ezt olvassuk az anyakönyvben: „Die wohledle Frau Magdalena Schramin, Accademie-Mahlers Wittwe.”17 Sopronban mindmáig festőként ismerik Schram-ot.18 Más forrás együtt használja a kétféle foglalkozás-megjelölést: „k. k. Architect und Maler”.19 Ezeknek az eltérő megjelöléseknek a magyarázatát megtaláljuk egy 1738. évi hivatalos összeírásban, amely szerint Schram tulajdonképpen mérnök, de mellékesen oltárképfestéssel is foglalkozik.20 Nem sikerült azonban eligazítást találnunk azokra a címekre nézve, amelyek Schram-nak a császári udvarral való kapcsolatára utalnak. Hogy valóságos udvari festő lett volna, arra nincsen adat: a neve nem fordul elő a főudvarmesteri és főkamarási hivatal irataiban.21 Aktaszerű bizonyíték hiányában is lehetséges azonban, hogy efféle kitűntető címet kapott, ha nem is mindig használta azt.22 Az a körülmény, hogy egy katonai intézet ilyen címmel illette Schramot, ennek a címnek a jogosságára utal, mert a katonaság mindig ügyelt a pontos címzésre, különösen, ha a cím valamely összefüggésben volt az uralkodó személyével.23

Lucas de Schram 1729. január 9-én a bécsi Stefans- dom-ban kötött házasságot Maria Josefa von Allengeton- nal, az alsóausztriai kormányszék számvevő-tisztjének leányával. Tizenegyévi házasság után, 1740. január 31-én elveszítette feleségét, de ugyanez év november 7-én újból megnősült. Második felesége Maria Magdalena von Simschön, császári számvevőségi tanácsos leánya.

Gyermekei közül csak az elsőszülött: Terézia Jozefa volt hosszúéletű. A soproni Orsolya-apácáknál nevelkedett, 1751-ben belépett a rendbe és Mater Ignatia néven egész életét a soproni zárdában töltötte, nevelve Sopron és környéke leányifjúságát. 1814. november i-én halt meg 81 éves korában.25

Lucas de Schram Győrben halt meg 1765. augusztus 26-án.26 Özvegye huszonkét évvel élte túl; meghalt Sopronban 1787. október 4-én.

Második házasságát követően nagy változás állott be Schram életében. Elhagyta bécsi, a Kartner Tor közelében, a Hillebrand-féle házban volt lakását, Sopronba költözött és ott házat vásárolt. Mi volt ennek az oka, nem ismerjük. Talán úgy látta, hogy Mária Terézia korának addig páratlan méretű építő tevékenysége több lehetőséget kínál Magyarországon, ahol nemcsak a barokk ízlés igényeit kellett kielégíteni, hanem a török uralom és a belső harcok okozta pusztulás nyomait is el kellett tüntetni.

Kétségtelenül szerepe volt azonban elhatározásában annak a körülménynek, hogy második házasságával sógorságba került a soproni Dobner-családdal. Schram