Prokopp Gyula: Lucas de Schram (1966)
ciálioz tartoztak, sőt Pozsony akkor a provincia központja volt. 1745., 1754—57- és 1763. évek jelzik Selmámnak a marianus ferencesek számára végzett, eddig ismert munkáit. Ilyen folyamatos kapcsolat alapján nem túlzott merészség feltételeznünk, hogy ez időhatárok között a rendtartomány többi kolostorában történt építkezések és templomberendezések sem történtek Schram közreműködése nélkül, különösen ha nem valamely mecénás, hanem maga a rend volt a megrendelő. Ezért Kosa Jenő egykori tartományi önök11,1 kéziratos műve alapján sorra vettük a rendtartomány kolostorait és közülük az alábbiakat említjük meg: 1743-ban új emelet épült a soproni kolostorra. 1747 januárjában leégett a pápai zárda, a templom szentélye bedőlt. A sérüléseket még ugyanabban az évben helyreállította egy név szerint ismeretlen architectus. A pesti zárda rendbehozása 1748-ban fejeződött be. 1749- ben új szárnyat építettek a nagyszombati kolostorhoz. 1750- ben a komáromi zárdának a piac felé eső részén új épületszámyat emeltek. 1752-ben Budán (a későbbi helyőrségi templomban) lorettói kápolnát építettek a szentély északi oldalához. Itt fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az esztergomi templomra vonatkozó 1754. évi szerződés Budán kelt és úgy rendelkezik, hogy a márványozásnak és aranyozásnak úgy kell történnie, amint az a budai szentélyben látható. A rend simontornyai építkezése 1754-ben jutott annyira, hogy ,,konvent”-nek lehetett nevezni. Érdemes itt megemlíteni, hogy a simontornyai ferencesek 1758-ban azzal a kéréssel fordultak Esztergom város tanácsához, adja oda templomuk számára az akkor lebontott régi plébániatemplom kapuját.65 A szombathelyi templom és kolostor átépítése 1759- ben kezdődött. 1764-ben új szárny épült a nyitrai kolostorhoz azon az oldalon, amely az alsó városra néz. A székesfehérvári zárda 1730-ra készült el annyira, hogy megérdemelte a konvent nevet, de még számos ötéves időszak (plura lustra) telt el addig, amíg a konven- tet és a temlomot teljesen befejezték. Az esztergom-vízivárosi egykori ferences (Sz. Kereszt) templomnak és zárdának jelenleg is álló épülete 1750-re nagyjából elkészült ugyan, de még 1774-ben is (usque hodiemum diem) sok gondot okozott a rendtartománynak azok teljes befejezése. Ebbe az időközbe esnek azok az évek is, amelyekben Schram a királyi városi ferenceseknél dolgozott. Ha Schram esztergomi munkássága idején egyáltalán történt valami építés, vagy berendezés a vízivárosi zárdában, az nem történhetett meg Schram nélkül. Ezt a kolostort II. József szintén feloszlatta. A templom berendezési tárgyait néhány Esztergom-kömyéki község (Tokod, Tát, Csolnok, Eeányvár) templomai között osztották szét.66 Lucas de Schramnak máig is fennmaradt művei jelentős emlékei a XVIII. század művészetének. Ennek ellenére emléke elhalványult, szinte feledésbe ment. Az utóbbi évtizedek kutatásai azonban egyre több alkotását tették ismertté. A munkánk során összegyűjtött adatok nemcsak további, eddig ismeretlen műveire derítenek fényt, hanem személyéről, jelleméről is elárulnak néhány vonást: tehetséget és műveltséget, önzetlenséget és szerénységet. Személye és művei egyaránt megérdemlik, hogy halálának kétszázadik évfordulója alkalmából megemlékezzünk róla. dr. Prokopp Gyula JEGYZETEK 1 Schram következetesen így írta a nevét még a német nyelvű szövegekben is, és mindig latin betűkkel. 3 Tölgyesy Felicia, A pozsonyi barokk építészet — Budapest iq37. Barcza Leander, A Szt. Ferenc-rendieh Győrött (Dunántúli Hírlap. 1928 — 92. szám.) Németh Ambrus, Szentferencrendiek Győrött (Győri Szemle. 1931. évi. 204. o.) Pálinkás László Esztergom XVIII. századi művészeti emlékei. Budapest 1937. Csatkai Endre Altomonte és Schalter István szerepe a soproni barokk festészetben (Művészettörténeti Értesítő. 1952. 71. o.) Schramot, mint építészt említi az esztergomi plébániatemplom építésével kapcsolatban: Réh Elemér, A régi Buda és Pest építőmesterei Mária Terézia korában. Budapest 1932. 18. és 80. o. A nagy összefoglaló művek közül említik Schramot: Garas Klára, Magyarországi festészet a XVIII. században. Budapest 1955. 250. o. Aggházy Mária, Barokk szobrászat Magyarországon. Budapest 1959. II. köt. 212. és 220. o. Csatkai Endre, Sopron és környéke műemlékei (Magyarorszag műemléki topográfiája. II.) Második kiadás. 1956. 138, 377. és 408. 3 Thieme-Becker, Allgemeine Lexicon der bildenden Künstler. Wien 1936. XXX. köt. 277. o. „Lucas von Schramm, Maler in Steiermark. Fresken (Verherrlichung Mariä) in Querschiff und Chor der Wallfahrtskirche Maria Trost bei Graz 1736—37. Altargemälde Joachim in Tempel und Geburt Mariä. Altaraufbauten von Schram gezeichnet im Querschiff ebenda. Die Fresken im Hauptschiff ebenda von J. B. Scheith 1752/54 nach Schrams Entwürfen ausgeführt.” I Dehio, Handbuch der deutschen Kunstdenkmäler. 2. Abt. Österreich I. 1933. 5 Hans Rohrer, Maria Trost bei Graz (Christliche Kunststätten Österreichs. Nr. 27.) Salzburg 1962. 0 Rochus Kohlbach, Die barocken Kirchen von Graz. Graz 1952. r83—202. o. ■ Mindkét szerződés teljes szövegét a függelékben közöljük. A korábbi szerződés eredetiben és egykorú másolatban, a második csupán egykorú másolatban van meg az esztergomi ferences rendház levéltárának töredékei között, amelyeket jelenleg a primási levéltár őriz. Az első szerződésben említett rajzok nem maradtak reánk. 8 A Schram-családra vonatkozó adatokat a trieri Bistumsarchiv közléséből ismerjük. Az ottani Szt. Lőrinc-plébánia anyakönyvei őrzik az ősök nevét is, még pedig az apa felmenőit 1602, a Jamar családét 1637. óta. Az apa egyik testvére — Franz Jacob — pap volt, aki baccalaureatust szerzett a trieri egyetemen. Ennek keresztapja Jacob Schram, juris utriusque doktor és a trieri Sz. Simeon- tempiom kanonokja. — 1713-ig még két fiú és négy leány született a szülők házasságából. 1726. után többé nem fordul elő a Schram név a trieri anyakönyvekben. * Lásd a 20. sz. 'jegyzetet. 18 A trieri Bistumsarchiv közlése. — A Trier-hez legközelebb eső Maiuz-i egyetem levéltára a második világháború során elpusztult. II Schramnak a Maria Trost-i pálosokhoz írt leveleiből néhány idézetet közöl Kohlbach a már említett művében. További részleteket Hans Rohrer volt szíves közölni a már szintén említett ismertető füzethez gyűjtött adataiból. — A Maria Trost-i pálosok levéltárát a grazi Landesarchiv őrzi (Finanzprokuratur No. 3446 és 3552. Valószínű, hogy még további Schram-ra vonatkozó adatokat is őriznek ezek az iratcsomók, és Hans Rohrer vállalkozott i9 az iratok újabb átvizsgálására, de az iratok nem voltak többé hozzáférhetők. — A szövegnek Maria Trostra vonatkozó adatait — ha más forrást nem nevezünk meg — Hans Rohrer, illetőleg Rochus Kohlbách közléséből vettük. 13 Az A kademie für bildende Künste rektori hivatalának értesítése. 33 Schramnak pozsonyi működésére vonatkozó adatokat Töl- gyesy Feliciának már idézett művéből vettük. M Schram győri munkásságára vonatkozó adatokat — ha egyéb forrást nem nevezünk meg — a 2. sz. jegyzetben felsorolt, Győrre vonatkozó művekből vettük. 15 „Anno 1736: . . .De Maria Trostensi Thaumaturga . . .tanta autem frequentiá populi ejus auxilium implorantis confluebat, ut anno praesente. . . tantum contulerunt aeris, ut Sanctuarium Ecclesiae, aliquotque ejus sacella per D. Lucám de Schram, Suae Majestatis Caesareae pictorem, summo artifieio, coloribus illustrari potuerint ...” Ezt az eddig ismeretlen adatot tüskevári Molnár István szíves közlésének köszönjük. — A pálos rend feloszlatása (17S6) után világi plébánia lett a templom, 1846. óta pedig a ferences rendé. 18 Inschinerius = Ingenieur = mérnök. 17 A soproni Sz. Mihály plébánia halotti anyakönyveinek VI. kötetében. 18 Csatkai, Sopron és környéke műemlékei. 138. o. 18 Schramnak Kristóf nevű fiával kapcsolatban a gumpendorfi katonai mémökiskola nyilvántartása így jelöli meg az apa foglalkozását. (Friedrich Gatti), Geschichte der k. k. Ingenieur und k. k. Genie Akademie, iyiy—i86g. Wien 1901. I. 208. o.) 30 Az 1738. december 3-án kelt összeírást a bécsi Akademie für bildende Künste levéltára őrzi. Az összeírás címe: „Specification deren jenigen Mahlern, welche sich bey fürgenohmener Untersuchung auf Verschiedentliche Schutz- und Freyheiten per expressum berufen haben”. Schramra vonatkozóan a következőket olvashatjuk: „In der Stadt: . . .27, Schram Lucas, aus dem Reich geb., cath., verheurath, 1 Kind, ist zugleich ein Ingenieur, und j>racticirt die Mahlerey nur als ein Neben-Kunst, seye Magister Phliae und halt sich des' Universitatl. Schutzes. Mahlet Altar Blätter, und ander Kirchen-Stuckh.” (A bécsi Kriegsarchiv szíves közlése.) 31 Az Österreichisches Staatsarchiv (Haus-Hof-und Staatsarchiv közlése. 33 Schram egyik festő-kortársa, Johann Jacob Zeiller (1708 — 1783) szintén megkapta és nagy ritkán használta is a „Suae Caesareae Majestatis Pictor” címet, de aktaszerű nyoma ennek sincsen. (Pius Fischer, Der Barockmaler Johann Jacob Zeiller und sein Ettaler Werk. München 1964. 27. o.) 248
