Kórházigazgatók Esztergomban I. - Kolos füzetek (2017)
nélfogva magán érdekét a közös ügynek készséggel alárendelte s így a közügy érdekében oly szép áldozatot hozott”. O lett ugyan 1865 januárjától az igazgató főorvos, de kikötötték azt, hogy ha városi főorvosi kinevezést is nyerne, akkor a kórház ellátása hivatali kötelessége lesz. Ezzel egyidőben megbízták Palkovics Károly szükség esetén való helyettesítésével. Nagy energiával látott neki az igazgató főorvos a kórház rendbetételének. Nem sikerült azonban felvirágoztatnia az intézményt. Azok a fizető betegek, akik szívesen áldoztak a jobb ápolásért egy magánkórházra, nem feküdtek be a leromlott ispitába. 1869-ben Lőrinczy részletes statisztikai kimutatásaiból tudjuk, pl. hogy az azonnal fizető betegek száma 108, a nem fizetőké 169 volt. Ezek közül is több volt a nem esztergomi, 58-an a megyéből, 64 pedig a Monarchia más területéről származtak. Az értük esedékes pénzt ugyanolyan nehézkesen lehetett beszerezni, mint korábban. A gyógyszerekkel - mivel a hasonszervi gyógymód híve volt az igazgató - spóroltak. Ezzel a módszerrel azonban valódi gyógyhatást elérni nem lehetett. Cserno János alorvos kifejezetten ellenezte ezt a gyógyító módszert és átmenetileg szakított is Lőrinczyvel. Az igazgató főorvos azért se koncentrálhatott csak a kórházra, mert 1865. október 29-én Palkovics Károly városi főorvos 78 éves korában elhunyt. Utóda Lőrinczy lett. Ezzel a város visszatért a korábbi gyakorlathoz, mikoris a városi főorvos volt a kórházi főorvos is. 1867-től felemelik ugyan a fizetését, melynek bizonyára örömmel nyugtázott, de egyre kevesebb ideje volt az intézményre. Egészségi állapota is megromlott. Az 1873-as kolerajárvány idején még aktív, de az év végén tbc-je egyre több panaszt okozott. Elkészítette végrendeletét, mely sajnos elveszett Október 1-től 2 hónap szabadságot kér, de e hónap 28-án meghalt. Pór Antal plébános temette el a belvárosi temetőben, de sírját ma már hiába keresnénk. Lőrinczy Rezső nem talált magának élettársat, nőtlen emberként hunyt el. Gombkötő mester fiaként indult és igazgató főorvosként ment el. Az anyagi javakat nem megvető, indulatos ember lehetett. Olyan gyógymódokban hitt, melynek pozitív hatása - egyáltalában hatása - már az ő korában is megkérdőjelezhető volt. Élete során sok-sok emberen segített. Emléke megérdemel egy imát a késői utódoktól. (Ez a rövid írás nem születhetett volna meg Szabó Mária és Szállási Árpád és Szendrei Róbert eddigi kutatásai, eredményei nélkül) 7
