Kórházigazgatók Esztergomban I. - Kolos füzetek (2017)
Talán ez a tény ráutalás lehet a későbbi személyes és a személy, nagyságánál fogva nemzeti tragédiára a legnagyobb magyar öngyilkosságára- dr. Szendrei Róbert) Városi gyógyító tevékenysége mellett a kórházba is ellátott betegeket. Saját visszaemlékezése szerint „kiket a forradalom alatt és után ezen intézetben orvos segéllyel elláttam, ha jól emlékszem 584 egyén volt, de ezen jegyzőkönyvem a kórházban elveszett”.. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a 48-as forradalom és szabadságharc eseményeiben aktívan résztvevő, Esztergomban ténykedő orvosok - Novák István, Hoffmann Vilmos, Feichtinger Sándor, Tóth József, Efner Ferenc - között nem merül fel Lőrinczy neve. Megpályázza 1850-ben a dr. Kamenszky István halála miatt megüresedett megyei főorvosi állást. Ezt nem kapja ugyan meg, de - felsőbb utasításra - a város helyben hagyja, hogy a kórházban 120 frt fizetésért főorvosi kinevezést nyerjen. Ezzel az utasítással elkülönítették a városi és a kórházi főorvosi statust és így Palkovics Károly csak a városi főorvos lehetett. A kórházban egyébként a város részéről egy megbízott tisztségviselő látta el az igazgatói feladatokat. Lőrinczy Rezsőtől is tudjuk, hogy a forradalom előtt Hartmann Ignác, volt polgármester (1840-1846-ig), majd Bleszl Albert tanácsos volt az igazgató, illetve a Bach korszakban gyakorlatilag a megye vette át az igazgatást: „doktor Schivarczel József megyei főorvos úr az egész megyében minden jótékony orvosi intézetnek igazgatója” volt. 1853-ban a városi kórház siralmas állapotban vegetált. Anyagilag eladósod- va elemi felszereléseket is nélkülözött. Bleszl Albert igazgató úr az eszközök pótlását a saját bevétel elégtelensége miatt a városi pénztárból próbálta fedezni. Ezzel egyre növekedett az adósság. Pedig az ellátott betegek száma nem csökkent. Lőrinczy első főorvossága idején 1853. március 16-tól 1861 augusztusáig 3318 beteget ápoltak a kórházban. 1857. május 1-től a kórház megkapta az országos közintézeti statust. Ez azzal az előnnyel járt, hogy ha az intézmény olyan szerencsétlen beteget kényszerült felvenni - és ez igen gyakran előfordult - akik nem tudtak fizetni, a Helytartótanácson keresztül, értük központi keretből a kórház megkaphatta az ápolási díjat. Ez a lehetőség azonban meglehetősen nagy, pontos és nehézkes adminisztrációs munkát követelt meg, hisz a nem fizetőktől a város, azok lakhelye szerinti előjáróságtól szegénységi bizonyítványt volt köteles 3
