Kórházi kápolnánkról - Kolos füzetek (2016)

A berendezóési tárgyak és eszközök kalandos úton a világ számos helyéről kerültek a Vaszary Kolos Kórházba.

Az oltár például Dublinből érkezett repülőgéppel Ferihegyre.

Deák László lovagtársa a dublini Patrick Leonard atya, hívta fel a nagykövet figyelmét, hogy az észak-ír városban leégett egy kápolna, berendezési tárgyait már nem lehetett megmenteni, viszont a pincéjében jó állapotban átvészelte a katasztrófát egy régi-régi használaton kívüli oltár.

Nem kis problémát okozott a vámosoknak az oltár beléptetése, hisz ilyenre még Ferihegyen nem volt példa, és végül „konyhaasztal”-ként került lekönyvelésre és tették fel Deák László utánfutójára, aki személyesen hozta azt Esztergomba.

Nem kevésbé kalandos a kápolnát megvilágító csillár története sem. Dr. prof. Schulznak - aki a Lovagrend folyóiratának szerkesztője is- az édesapja hajóskapitány volt. Az ő pincéjéből került elő az a karos csillár, ami átalakítva ma a kápolna egyik ékessége.

Ezt is természetesen Deák László hozta Szent István városába.

A Lovagrend és ezen keresztül az Esztergomi Alapítvány karitatív tevékenysége természetesen sokirányú volt. Tevékenységük kiterjedt Erdélyre, a Székelyföldre is.

Az ottani „Csibész Alapítvány” létrehozatalában és működtetésének beindításában alapvető szerepük volt. A Gergely atya által jegyzett alapítvány készítette el - düsseldorfi lovagi megrendelésre - kiváló minőségben a kápolna nyílászáróit, ajtajait.

Aki ellátogat a mai kápolnába, az oltár mögött egy gyönyörű Mária szobrot láthat. Ennek is meg van a maga története: A dublini Patrick Lenárd atya - aki maga is a Lovagrend tagja volt - segítségéről már megemlékeztem. Szívbetegségéből gyógyulva tette azt a felajánlást, hogy szobrot ajándékoz az esztergomi kórház kápolnájának. Egy innsbruchi művész alkotása így került kórházunkba.

16