Kórházaink névadói és az építés legfőbb támogatói II. - Kolos füzetek (2016)

ESZTERGOMI IZR. HITKÖZSÉG, ESZTERGOMI CHEVRA KADISA,

DR. HORN KÁROLY ÉS NEJE ZAHN MALVIN

Az esztergomi Magyarország legrégebbi zsidó hitközsége volt. 1050-ben már szabályszerűen működő vezetőségük volt Temetőjüket I. Károly királynak 1326- ban Esztergom városához intézett adománylevele említi először.

A XVI. század elején már 800 tagja volt a hitközségnek. Szolimán szultán miután elfoglalta Esztergomot a budai zsidókkal együtt az esztergomiak nagy részét is hajón Törökországba hurcoltatta.

A XVII. sz. elején pestis pusztított Budán. A budai zsidók egy része a pestis elől Esztergomba menekült és itt külön hitközséget alapított. A ragály elmúltával egy részük visszakölközött, de jelentős számban itt maradtak.

1888-ban a lebontott régi zsinagóga helyén épült fel mór stílusban, Baumhorn Lipót budapesti műépítész tervei alapján a mai is álló és Művelődési Ház céljait szolgáló épület. Dr. Weisz Ignác esztergomi (1876-1910-ig állt a rabbinátus élén) és dr. Löw Immánuel szegedi főrabbik avatták fel.

Az izraelita Hitközség 2000 koronát ajánlott fel az új kórház felépítésére.

A hitközség a XVIII. század első felében alapították meg a Chevra Kadisát.

A Chevra Kadisa mint intézmény Szent Egyletet jelent. A kifejezés nem héber, hanem arameus, s ebből következtethető, hogy valószínűleg a talmudi korban (i.sz. 450-ig) keletkezhetett.

Közép-Európában az első Chevra Kadisát Eliézer Askenázi alapította Prágában... Az ilyen jellegű intézmények feladatát a következőkben foglalja össze: „Szükséges gondoskodni a gyászoló étkeztetéséről a temetést követő lakomán. Szükséges gondoskodni orvosszakértőről is a súlyos betegségben szenvedő ember részére, s az legyen jelen, mikor a lélek eltávozik a földi porhüvelyből. Szükséges gondoskodni a gyászolók megvigasztalásáról és az árván maradottakról.”

13