Kórházaink névadói és az építés legfőbb támogatói I. - Kolos füzetek (2016)

vésték: „Szerettem az igazságot...”11 A folytatást elhallgatta. Földi maradványait - mivel útépítés miatt a sír és környéke felszámolásra került - Lékai László bíboros 1981-ben Esztergomba hozatta és a bazilika altemplomában a többi prímás mellé temettette.

Szép emléket állított Vaszary- nak Krúdy Gyula Nyárutó a prímásnál c. novellájában. „Füreden egy csendes villában, amely oly halk, mint az óra ketyegése, a homokember szendergésbe ringat egy életében szentté, mártírrá válott aggastyánt, Kolost, Magyarország egykori hercegprímását. (...) Megható alakja Magyarországnak Vaszary Kolos. Gyűlölködés, lárma, hangos jel, (...) nélkül élte életét. Ama régi, falusi ereszek alatt ringó bölcsők fölött repkedő ábrándozásnak volt a megtestesítője, hogy a szegény ember fiából prímás lehet Magyarországon. (...) Vajon mit gondol majd egykor Kolosról, életéről, furcsa öregségéről a historikus fantázia, amely szereti kitalálni, ami volt és ami nem volt?”

Száz év után Krúdy kérdésére nyugodtan válaszolhatjuk, hogy úgy emlékezünk Vaszary Kolosra, mint melegszívű jótevőnkre. Sokan talán azt mondják, hogy maradandó nagy alkotásokban nem örökítette meg nevét. Az ilyen kijelentés nem gondol a felépített és renovált templomokra. Iskolákat alapítani nem maradandó cselekedet-e? A Szatmári Irgalmas Nővéreket is ő telepítette le Esztergomban, térítésmentesen adva nekik azt a területet, amelyet ma is magukénak mondhatnak, és ahol iskolájuk működik. Vajon a nyomor és a betegség megszüntetésén fáradozni nem maradandó-e? Vajon nem maradandó alkotás-e ez a kórház, melyet ő alapított, és amely az ő nevét viseli ? Úgy gondoljuk, hogy mindezekkel ércnél maradandóbb emléket állított magának. Nekünk pedig kötelességünk jótevőnk emlékét ápolni.

Hegedűs András

21 Amavi iustitiam et odivi iniquitatem, propterea morior in exilio. = Szerettem az igazságot és gyűlöltem a jogtalanságot, ezért halok meg száműzetésben. Utalás a 45. (44.) zsoltár 8. sorára.

20