Kórházaink névadói és az építés legfőbb támogatói I. - Kolos füzetek (2016)

jele volt 1865-ben a császári titkos tanácsossá történt kinevezése. Az országban erősödtek a törekvések a magyar alkotmány helyreállítására, ezekkel szemben szerette volna a bécsi udvar Simor Jánost a maga oldalára állítani. Az érintett kifejezett ellenkezését figyelmen kívül hagyva őt jelölte az uralkodó az 1866- ben elhunyt esztergomi érsek helyére. Kinevezése már a következő évben, 1867. január 20-ra esett. Simor érsek első szentmiséjét a Bakócz kápolnában mutatta be Mária tiszteletére. A Kiegyezés néven ismert történelmi átalakulás rövidesen megtörtént. Visszaállt a monarchián belül a magyarság alkotmányos független­sége. A politikai megállapodások látványos megpecsételése volt I. Ferenc József császár magyar királlyá koronázása Budán, melyet a hagyományok szerint az esztergomi érsek végzett el. Az uralkodó bizalmát élvező főpap kiváló taktikai érzékkel tudott változtatni korábbi nézetein, ha azt új keletű érdekei megkí­vánták. A következő években minden energiáját latba vetette például a hivatali előjogainak megtartása érdekében, az egyház anyagi biztonságának megőrzése céljából illetve az egyház által irányított mindenféle szintű oktatás megerősíté­sében. Adrányi Gábor foglalkozott részletesen Simornak és a magyar püspöki karnak az 1870-es I. Vatikáni Zsinaton játszott szerepével, ahol is szembefordultak a pápa azon szándékával, hogy kimondja a tévedhetetlenség dogmáját. A zsinati határozat végül nem egyezett meg Simor véleményével, de a főpásztor mégis azonnal elfogadta és kihirdette egyházmegyéjében. Az addig elodázott bíborosi kinevezési jóváhagyását is megkapta 1873-ban a Szentszéktől. Simor János legtöbb jótékonysági, kulturális jellegű alapító, támogató tevé­kenysége az utolsó, esztergomi éveire esett. 1867 és 1891 között kiváló érzékkel szervezte újjá a primácia gazdálkodását. Bevételeit, melyeket kimutathatóan a papság segítésére, intézmények fenntartására, felújításokra, új építkezésekre, ér­tékes beszerzésekre fordította többszörösére növelte a rendelkezésére állt közel 25 év alatt. A célszerűséget, az akkoriban modernnek számító új növényfajták, termelési módok, különösen a gépesítés bevezetésén fáradozott. Személyes irá­nyítása alatt hatékony, gazdatiszti rendszer működtette a birtokokat. 1876-ban mintegy 200 család veszítette el otthonát az újra pusztító árvízben. A főpásztor népkonyhát állított fel, ahonnan hónapokon át etették a rászoru­lókat a Simor nővérek védnöksége alatt működő nőegylet közreműködésével. Bár maga szerényen, egészségesen, rendszeres sétákkal élt, naponta szerény reg­gelit és ebédet fogyasztott a vacsorát mellőzte, mégsem kerülték el a betegségek 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom