Kórházaink névadói és az építés legfőbb támogatói I. - Kolos füzetek (2016)

megépített népiskolát. Az alapító nevét viselő intézmény ma is működik. 1846- től az esztergomi szemináriumban a már végzett fiatal papoknak tartott dogmatikai és jogtörténeti előadásokat. Kopácsy érsek halála (1847) után a káptalani helynök titkára lett, majd az új érseket, Scitovszky Jánost szolgálta ugyanebben a hivatalban.

1850-től a Bécsben tanuló, tehetséges fiatal papok felsőbb oktatását és tanulmányaik szervezését, mint az Augustineum egyik, a hagyományok szerint mindenkori magyar igazgatója. Egyházjogi és történeti szakcikkeit német nyelvű folyóiratokban jelenttette meg. Ezzel egy időben az osztrák oktatási és kultusz- miniszter, Leo Thun is egyre sűrűbben vette igénybe Simort tanácsadóként főként a magyar ügyekkel kapcsolatban. Állami és egyházi szolgálatai jutalmául rövidesen székesfehérvári kanonokká, címzetes széplaki apáttá nevezte ki a császár és egyúttal előbb minisztériumi, később miniszteri tanácsossá lépett elő.

Simor az 1848-49-es forradalmat még Esztergomban élte meg, de a megtorlás éveiben már a császárság központjában dolgozott. Tevékenységének irányát elsősorban az egyház érdekei határozták meg, de emellett a kormányzati körökben kitanulta a politikai, hivatali eljárások, döntéshozatalok bonyolult rendszerét és alkalma nyílt a nemzetközi, különösképpen a szentszéki diplomáciába betekinteni. A korszak legfontosabb egyházpolitikai, gazdasági és kulturális kérdéseit a történészek a magyar egyház jogállására, anyagi helyzetére, az oktatás szervezésére vonatkozó témakörökben szokták megjelölni. Simor minisztériumi munkásságát az osztrákpártiság jelzőjével szokták illetni. Halálakor született, utólagos megemlékezések ezt a pár évet is úgy ítélik meg, hogy mégiscsak hazafias lelkülettel végezte hivatali feladatait a későbbi főpásztor. Segített megtartani az egyház gazdasági javadalmazását, illetve megerősítette a magyar nyelvű oktatást a nagyszabású, birodalmi szinten egységesítő tanügyi reformok közepette. Adriányi Gábor kutatásai rávilágítanak a simori hivatali tevékenység kettős arculatára. Példaként hozza fel a történész, hogy 1854-ben, Rómában Thun miniszter megbízásából Simoniak egyenesen az elöljárója, Scitovszky János érsek hiteltelenítése volt a feladata. A politikai és erkölcsi értelemben vitatható ténykedésnek -a fennmaradt dokumentumok tanúsága szerint- sikeresen eleget is tett a Simor. 1855-ben a szentszék olyan konkordátumot kötött Ausztriával, mely a magyarországi egyházmegyékre nézve több ponton is hátrányosnak mondható. Scitovszkynak tovább kellett folytatnia kellett a harcát a egyházfők jogállása és más ügyekben.

5