Jelentés … Magyarország selyemtenyésztésének és selyemfonó iparának állapotáról az 1907. évben különös tekintettel Esztergom vármegyére (1907)
8 előtt tartott ilyen előadást. Továbbá a tenyésztők között ismeretterjesztő szaknaptárakat osztunk ki. A hanyatlás további oka, hogy az idén még nagyobbmérvü volt a kivándorlás úgy Amerikába, mint főként a nyári hónapokban Németországba. A selyemtenyésztőknek pedig jóformán 8/10 része a legszegényebb napszámos emberek közül kerül ki s éppen ezek képezik a kivándorlók zömét. De volt még egy harmadik oka is az idei visszaesésnek: Az 1890-es években a selyemiparnál beállott válság annyira lenyomta a selyem árát, hogy ennek következtében ha mi a gubót, mely a selyemiparnak nyers anyagát képezi olyan alacsony árban váltottuk volna be, amennyiért mi aztán eladtuk, ez egyenesen veszedelembe döntötte volna selyemtenyésztésünk továbbfejlődését. Ekkor azonban Nagyméltóságod bölcs megfontolással, a tetemes veszteségre való kilátás daczára, kegyes volt hozzájárulni ahhoz, hogy a gubókat mégis magasabb árban váltsuk be. Ez ugyan nem igazolható üzleti szempontból, de szükséges volt annak megakadályozása végett, hogy a nép el ne idegenedjék a tenyésztéstől. Ezen intézkedés következtében az intézetnek tartozása ugyan 2.500,000 koronára emelkedett a kincstárral szemben, de ezen áldozat árán legalább megmentettük selyemtenyésztésünket attól a súlyos válságtól, amely a selyemtenyésztést Európaszerte sújtotta. A selyemtenyésztési felügyelőség tekintettel azon kötelezettségére, hogy a vállalat érdekében felvett összes javadalmazást visszafizeti az államnak, kénytelen volt a gubó beváltási árának emelésével várni mindaddig, mig ezen kötelezettségének eleget nem tett. Habár jelentéktelen áremelkedések időközben is történtek, nem ajánlhattam Nagyméltóságodnak a gubók beváltási árának nagyobb fokú általános emelését, daczára annak, hogy azzal egyszerre újabb lendületet nyerhetett volna a selyemtenyésztés a mai gazdasági viszonyok közt. 1906 év végével azonban már képes volt az intézet visszafizetni készpénzben — habár kamat nélkül — az államkincstárnak azon összegeket, amelyeket nemcsak az üzlet* vezetésére, hanem az ügy fejlesztésére is előlegül kapott. Sőt remény van arra is, hogy azon tekintetbe sem vehető évi 30,000 korona segélyt is vissza tudja fizetni, a melyet visszatérítés kötelezettsége nélkül kapott. Így azon szerencsés helyzetbe jutottam, hogy a gubóár
