Jelentés … Esztergom vármegye selyemtenyésztésnek állapotáról az 1903. évben (1903)
Nagy méltóságú Miniszter Úr! Kegyelmes Uram ! Mindinkább tapasztalom jó hatását azon| jelentéseknek, a melyeket Nagyméltóságodhoz intézek! [és* a melyekben minden egyes vármegye, járás és község selyemtenyésztésének állapotát taglaljuk. Elismeréssel és köszönettel kell megemlékeznünk arról, hogy selyemtenyésztésünk érdekében tett jóakaratu figyelmeztetéseinket szívesen fogadja a községek legnagyobb része. Sőt kitűnő hatását érezzük annak is, hogy a községek készséggel követik tanácsainkat és utasításainkat. Éppen ennek tulajdonítom, hogy ma már ritkábban fordul elő, hogy a tenyésztőket a lombszedésben gátolják és sokkal kevesebb eset fordul elő, hogy a szederfát rongálják. Ugyancsak ennek tulajdoníthatjuk azon örvendetes tapasz- . falatunkat, hogy ma kevesebb fiatal szederfa megy tönkre, mert figyelmesebben gondozzák azokat. Sőt még inkább reményiem fokozni a szederfatenyésztés iránti kedvet és hajlandóságot az által, hogy az idei jelentésünkben különösen reámutatunk arra, hogy a selyemtenyésztés által elért jövedelem milyen arányban áll egyes községben a közterületeken álló szederfák számával. Ez szerint 1903-ban Magyarországon 563,156 darab szederfa után 2,633,255 koronát; Esztergom vármegyében pedig 789 szederfa után 6,097 koronát keresett a nép. A selyemtenyésztési intézmény újabb szervezése óta pedig körülbelül a fenti számú szederfa után az országban több mint 56 millió koronát fizettünk ki a selyemtenyésztéssel és a selyemiparral foglalkozóknak. Ebből mindenki meggyőződhetik, hogy nincs egyetlen fa a világon, amelynek olyan nagy hasznát vehetné a nép legszegényebb része, mint a szederfának. Éppen azért legszegényebb néposztá-
