Jelentés Esztergom szab. kir. város 1923. évi közállapotáról (1924)

— 8 sal oly módon egészítse ki, hogy Esz­tergom városnak fürdővárossá leendő fejlesztése egy tervhevett gyógyintézet építésével modern villamos-, iszap-, hideg­fürdők kiépítésével lehetővé tétessék. A Takarékpénztár vezetősége előtt az a gondolat lebeg, hogy Esztergom legyen a magyar fővárosnak, Budapest­nek a Badenje és e réven Esztergom jövő boldogulásának alapjai megvettes­senek. Ismerve a Takarékpénztár tőkegazdag­ságát és a vezetőségnek a város sorsát lelkén viselő szellemét, semmi kétség sem foroghat fenn az iránt, hogy a vé­tel meg fog történni és Esztergom vá­rosának fürdővárossá való fejlesztése kezdetét fogja venni. Utcáink is meglehetősen elrongálód­tak. A háború és az azt követő forra­dalmak alatt újabb utak építése lehe­tetlenné vált és az eddig létesített ut­cák burkolatának szükségszerű javítása is elmaradt, mert az e tárgyban kötött szerződésnek a háború bekövetkezése folytán a vállalkozó eleget nem tett. A város perrel igyekezett a vállal­kozót szerződésbeli kötelezettségére szo­rítani. A városi főügyész a komáromi kir. törvényszék előtt meg is indította a pert, elsöfokúiag a város pernyertes is lett, azonban a megszállás következ­tében az összes iratok a komáromi kir. tör­vényszékkel együtt a megszállott területen maradtak, igy ez ügyben érdemlegesen intézkedni még nem lehetett. A városi főügyésznek több ízben adtam olyirányú utasítást, hogy a vállalkozóval szem­ben a város jogait valamelyes módon a megindult, de félbenmaradt per dacára is érvényesíteni igyekezzék. A kommun bukását követő idők a maguk gazdasági válságukkal olyan nagy befektetéseket, aminőt a fenti teendők megkívánnak, nem tettek lehe­tővé. E téren is, ebben az évben indul­tak meg a kezdő lépések. Elsősorban a Bazilikához vezető út javítása vált szükségessé, mert az annyira lerongáló­dott, hogy a forgalmat egyenesen ve­szélyeztette. A makadám utat rendbe­hoztuk, kiépítettük 1,901.640 korona költséggel. A város képviselőtestülete 806—308/ 1923. sz. határozatában az utcák búr kolatának javítását is engedélyezte és ez évre 5 millió koronát irányozott elő Ezen megejtendő munkálatok kapcsái elsősorban a vasúthoz vezető út rendbe­hozatalának szüksége merült fel. Itt bonyolódik le a város egész for­galma és ennek az útnak mai állapotá­ban való fenntartása nemcsak hogy tart­hatatlan, eltekintve attól, hogy porával, sarával a városba érkezőkre rossz be­nyomást gyakorol, hanem a folytonos por, sár takarítása és kavicsolása is olyan anyagi terhet ró a városra, amely egye­nesen kötelezővé teszi az út rendes ki­építését. A baj megszüntetése céljából különböző gránitköbányáktól ajánlatot kértem. Az ajánlatok beérkezése és a tárgyalások megtartása után arra a meggyőződésre jutottam, hogy vállalko­zás útján ma a kérdés meg nem old­ható, mert az építkezés megkezdéséhez szükséges összeg nem áll a város ren­delkezésére és a Kondor és Feledi Rt. képviselője által tett ajánlat olyan nagy összegű, hogy azt a város a mai viszo­nyok között előteremteni képtelen. Mindezek alapján a pénzügyi bizott­ság úgy határozott, hogy a rendelkezé­sünkre álló kockakőből és a városi homokbányából kapható kő felhaszná­lásával egy 100—150 folyóméternyi hosszúságban próbaépítkezést eszközöl­jünk, amely meg is történt 4,935.810 korona befektetéssel. A Széchenyi-tóri, Deák Ferenc-utcai és Bottyán János-utcai aszfalt burkolata is sok helyen romlásnak indult. A to­vábbi romlásnak megakadályozása és a hiányok pótlása elrendeltetett. Az aszfalt- burk)lat 1,590.275 koroua költséggel rendne is hozatott, a városnak ezen legszebb tere egyelőre a további lerom­lástól mentesíttetett és a város újabb nagy befektetésektől, amelyek a hiányok pótlásának elmaradása esetén felmerül­tek volna, elesett. A trianoni béke a nemzetnek legszen­tebb vágyát, a nemzeti hadsereget is elrabolta akkor, amikor csak meghatá­rozott számú zsoldos hadsereg felállítá­sát engedélyezte. 1848—49-nek legszebb álmát, mely a világháborúban a meg­valósítás stádiumába jutott, Trianon

Next

/
Oldalképek
Tartalom