Jelentés Esztergom szab. kir. város 1923. évi közállapotáról (1924)
— 3 ézem a dolgokat, ha a világnak mai ilyását figyelem, úgy azt hiszem, vein együtt mindannyian egyet méltóz- itnak érteni abban, hogy nemzetek, ápek, amelyek a dicsőségnek nagyságák legmagasabb fokán vannak, nehéz- sggel, bajjal, akadállyal küzdenek, agy az egész világ forr, mindenütt pa- asz tölti el a közélet tereit, sehol ncs egy szilárd nyugvópont, amely örül a fejlődésnek legalább is az a enete volna meg, amely a világháború ott egész Európának osztályrésze volt. Is ha államok, nemzetek omlanak össze, i győző országok a válság perceit ik, akkor a mi megalázott, megtépett smzetünkben a városok élete se lehet tzsás és biztató. Ilyen nézőpontból tekintve Eszter- )m 1923. évi történetét, nyugodt lelki- merettel mondhatom, hogy a városi itóság részéről minden megtörtént, ni a nehézségek leküzdését, a bajok •voslását célozta és ha nem is érettek nagy eredmények, azoknak oka nem ;nnűnk, hanem az általános helyzete en fekszik. Amidőn más városok viszonyaival sszek összehasonlítást, akkor is nyu- edtan elmondhatom, hogy Esztergom áros még a magyar városok között is '.t a holyet foglalja el, ahol az ügyekek intézése, a városnak kormányzása a ilkeknek békéjét, nyugalmát célozta és vekben a visszavonó gyászos időkben zon helyek közé tartozik, ahol a pol- ári béke, a lelkek egysége és a mai lök nehézségeinek megértése meglehessen megvan. Amikor még dúlt a borzalmas világ- áború, amikor még a magyar dicsősóg- >1, áldozatkészségtől hangzott a világ- ak négy tája, amikor úgy láttuk és ittuk, hogy ez az emberfeletti kíizde- im a magyar nemzet győzelmével, a tagyar államiságnak sértetlenségével, a emzeti eszmék teljességével fog vég- ődni, már akkor helyénvalónak találta m. kir. kormány egy kü ön átmeneti azdasági minisztérium szervezését. Az intéző körök már akkor tudatá- an voltak annak, hogy egy győzelmes áború esetén is szükséges olyan intóz- lénynek a megszervezése, amely megrázkódtatás, újabb erők felmorzsolása nélkül lehetővé teszi a háborúsgazdálkodásról a békés gazdasági viszonyokra való áttérést. Már akkor' éreztük és tudtuk, hogy a rengeteg ember és anyagveszteség, a mérhetetlen pusztulás a nemzeti erőkben és kincsekben, még győzelem esetén is újabb és nehéz megpróbáltatás elé állítja a nemzetet. Már akkor hirdettük, hogy a lelkeknek azt az egybe- forradását, az erőknek azt az egységét, melyet a háború teremtett, mélyíteni, hatványozni kell, mert csak igy leszünk képesek a háborúteremtette hiányokat pótolni, csak az fogja megteremteni azt a lehetőséget, hogy ismét az alkotások terére lépjünk, hogy a magyar kultúrát, melynek védelméért harcoltunk, szélesebb és mélyebb alapokra fektessük és a nemzet minden egyes tagját annak- rószesóvó is tehessük. Sajnos azonban, a magyar nemzetnek hősies áldozatkészsége, önfeláldozása, vért, életet és vagyont áldozó hazafi- sága, minden erő kifejtése dacára ebben a világküzdelemben gyászosan elbukott és vele együtt az ezeréves integer Magyarország is. A nemzeti bukást betetőző Károlyi- féle őszirózsás forradalom, majd ezek eredményeként reánk szakadt kommun rémségei még azt a kevés nemzeti vagyont, kincset és erkölcsi értéket, amelyek a porig megalázott és megtópett nemzetnek még tulajdonául megmaradtak, felperzseltók, megsemmisítették. Egy hitétől, reménységétől megfosztott, történelmi hivatásában megbénított nemzet maradt itt, melynek a forradalom, a kommun pusztítása után még megmaradt nemzeti kincsét, alkotását a megszállott csapatok rabolták meg. Üszők és rom maradt itt, amelyből csak a magyar fajnak történeti hivatása, a magyar fajnak szellemi és lelki kiválósága volt képes ismét életet kelteni. Istennek különös csodája, hogy ennyi megpróbáltatás, megalázás, veszteség, vér és gyász után a magyar élet mégis feltámadt. Esztergom szab. kir. város fokozottan érezte és érzi a fent jelzett viszonyokból törvényszerűen folyó helyzetét. Egy
