Jelentés Esztergom szab. kir. város 1923. évi közállapotáról (1924)
— 18 — den befolyásával azon van, hogy a társadalom bajai, igazságtalanságai ha ki nem küszöbölhetők, legalább enyhittes- senek. Arra a sok-sok panaszra s még több könnyre, amit az emberi önzés okoz, megértő szeretettel, áldozatkész munkával igyekszik felelni. Nemcsak szószékről hirdeti, hanem ó.e- tóvel, munkájával s áldozatkészségével igyekszik szolgálni az Urnák igéjét: Szeresd felebarátodat I Esztergom város népjóléti intézményei közé tartozik a „Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve“-nek két árvaháza is, nóvszerint a Simor leány- árvaház és a Sz. Anna fiúotthon. Mindkét intézet az irgalmas nővérek vezetése alatt gondozza a beutalt szegény- sorsú árva, vagy félárva gyermekeket. Ez idő szerint 60 leánykát és 40 kisfiút. Bár a két intézet országos jellegű, mindazáltal Esztergom városa átlag 20 Ínséget szenvedő kisembercsemetével van állandóan képviselve a két árvaházban. Az intézetek fenntartásához a hercegprímás és a főkáptalan nagyobb arányú támogatása mellett jelentékeny adománnyal járul hozzá Esztergom város is, mely évenként több mint egy vagon tűzifával segélyezi az árvák nevelő intézeteit s emellett tőle telhetőleg más alkalmakkor és más téren is támogatja e fontos nemzetvédelmi intézményeket. E két árvaház is jelentékenyen gyarapítja Esztergom város kulturális értékét, minek hangos bizonysága, hogy az állami kormányzat is elismeri ezen népjóléti intézmények kiválóságát, ameny- nyiben készséges örömmel ragadja meg a kínálkozó alkalmakat, hogy a nemzet árváit minél nagyobb számmal helyezhesse el ezen intézetekben. Az egyházi vezetés alatt álló nevelés ugyanis a legbiztosabb garancia arra, hogy a szülői gondviselést nélkülöző gyermekek e sokat vesztett, szegény hazának hasznos polgáraivá legyenek. Éppen azért, mivel a két intézetben a legvitálisabb nemzeti kincsek megmentésének, — az elzüllésnek kitett drága emberi anyag felkarolásának nemes munkája folyik, e két árvaház nem csupán Esztergom városának kulturális fajsúlyában számottevő tényező, hanem egyúttal az egész magyar társadalomna is a legbeszédesebb példa arra, mikéi kell a legparányibb nemzeti értókeki is észrevenni, megbecsülni, veszendőbe nem hagyni s értük a legnagyobb áldi zatot is meghozni, hogy ezek megmer tésében a sivár jelen után szebl gazdagabb Magyarországot biztosíl hassuk. Az egyesület fentvázolt tevi kenysége beszédes példája Báthy Lász’ prelátus-elnök úrbuzgó munkálkodásánál A honfiúi bánatnak, gondnak helyéi ahol a világháborúban a hadifogoly kí serves kenyerét ették, ahonnan anm vágy, epedés és sóhaj szállott az éde haza, a meleg otthon felé, ahol meg tanulták a maga fenségében s mélyse gében szeretni a hont, az esztergomi fc golytábor helyén ma már apró kis ma gyár lelkek otthona áll. Ez a kis darab magyar föld, melybe a honi földért, a családi házért, hozzá tartozókért annyi idegen könny hüllőt a rémes világháború alatt, ma a nem zeti gondolatnak, érzésnek, akaratnak munkának, a magyar jövendőnek, fel támadásnak erős várává lett. A m. kit állami fiúnevelő otthon nyert itt elhe lyezést, mely az igazságügyi m. kit Miniszter úr Őnagyméltóságának rendel kezése folytán 1919. évi szeptembe hó 24.-én került az Esztergom sz. kir város tulajdonát képező Kenyérmező tábornak a katonai kincstár által ern a célra átengedett épületeibe. Az intézet célja az elhagyott, erkölcs romlásnak és züllésnek kitett szegén; kiskorúak nevelése és oktatása s kenyér kereseti kiképeztetése. Az uj intóze megszervezésével s vezetésével megbi zott Bauer József igazgató előbbi álló máshelyéről, a Kath. Patronázs Egye sülét znióváraljai (Turócmegye) fiúneveli intézetéből a csehek által vele egy üt kiutasított 25 növendékkel nyitotta mej az intézetet s ez a létszám hamarosai felszaporodott s ma már 360 elhagyott főképen hadiárva növendék nyer az in tézetben második otthont. Az intézet, mely Esztergom sz. kir város tanácsának nagyrabecsült gondos kodása folytán megfelelő nagyságú föld bérlethez és a katonai kincstár előzó kenységóből pedig elegendő számú ópü
