Jelentés az esztergomi Sz. Erzsébet jótékony-egylet 1897. évi működéséről (1898)

6

kelt, egy alkalommal 5000 embert 5 kenyérrel bőven táplált és mégis azt akarja, hogy tegyünk annyit, amennyit tehetünk; úgyszólván mindenhatóságát felfüggeszti, hogy tért engedjen a jóakaratu embernek.

II.

Továbbá az alamizsnálkodás a könyörületességnek vagyis az irgalmasságnak cselekedete.

Mindenkinek adott az Isten szivet, és pedig nem üreset, hanem telve a legnemesebb érzelmek csíráival, melyeket fejleszteni kell és midőn ma Önökhöz szólok, leginkább szivökhöz szólok, mert jól tudom, hogy egy sincs köztünk, kinek ne volna szive. Az Isten a természetnek alkotója, és ha valami úgy van, ahogyan Isten akarta és alkotta, ezt természetesnek nevezzük.

E szerint természetes — mert Isten úgy intézte — hogy az emberi szívben honoljon az irgalomnak és könyörületességnek nemes érzülete. Ha mégis találkozik szív, melyben nagyon hiányos eme érzület, vagy épenséggel kihalt — ez nem természetes állapot, oly annyira, hogy az ily emberről szokás mondani, hogy nincs is szive! Mert hajlandóbbak vagyunk elhinni, hogy valakinek ne legyen szive, mint azt, hogy könyörtelen az ő szive. Természetellenes dolog tehát eme Istenadta érzületet, a könyörüle- tesség érzületét lassanként elnyomni vagy pláne egészen kiirtani. Ápoljuk és tartsuk tiszteletben Istentől belénk oltott emez érzést, midőn a szegények látásakor meglágyul keblünk, igaz szánalom és részvét fog el bennünket, mert jaj nekünk, ha fásulni kezd szivünk; ha a szemek könyei, a foszlányokba öltözött özvegyek és árvák, a remegő aggastyánok már nem indítanak irgalomra. Midőn a jó Isten megadta saját javunkra a felebaráti szeretetnek törvényét, ismervén az emberek gyarlóságát és állhatat- lanságát, egyúttal úgy alkotá a sziveket, hogy édes legyen e törvény igája és könnyű annak terhe.

III.

Az alamizsnálkodás a könyörületességnek ama cselekedete, mely által Isten iránt való szeretetből segítsünk szegény felebarátunkon. Hányszor fordul elő az életben, hogy szívességet, szolgálatot kívánunk mástól és midőn észre veszszük, hogy kérelmünk-