Jelentés az esztergomi Sz. Erzsébet jótékony-egylet 1896. évi működéséről (1897)

7

magyar királynak leánya születik, kinek neve Erzsébet s ki fejedelmetek fiának neje lesz, és ki szentsége által az egész keresztény népet megvigasztalja, megörvendezteti.« Korán reggel tudósították a Warthburgban lakó fejedelmet, hogy megjött Klingsohr és mi nevezetest mondott. A fejedelem maga lovagolt eléje nagy kísérettel Eisenachba, s a hires tudóst magával vitte föl a várba, hol nagy tisztességgel fogadták és körülményesen kitudakolták a király és Magyarország állapotait.

Midőn Klingsohr eltávozott, a király-leányról való ígéret úgy fészkelte magát a fejedelem szivébe, hogy nem volt miatta nyugta. Mindenelőtt tudni akarta, ha vájjon azon órában, midőn Klingsohr ama nevezetes dolgot az eisenachi kertben mondotta, a magyarok királyának csakugyan született-e leánya ? Az elrendelt tudakolás tökéletesen igaznak állította, ennélfogva méltán várhatta, hogy az Ígéret második része is teljesedni fog, t. i. hogy a gyermek az ő fiának, ki akkor hét éves volt, van szánva. Ezóta a fejedelem, úgy szólván, nem ereszté szem elől a leánykát, valahányszor utasok jöttek Eisenachba, azoktól, kik Magyar- országot érintették, mindig tudakozódott a kis Erzsikéről. Egyetemes volt a meggyőződés, hogy születése óta megszűnt magyar földön a bel viszály, és a harczok helyett, melyek eddig pusztították a hazát, jóllét és kér. hitélet terjedett mindenfelé. Mindezen áldásokat a kedves király-gyermeknek tulajdonították. Egyszer bizonyos szerzetes jött Magyarországból a thüringiai fejedelmi udvarba, ez azt beszélte, hogy vak volt s kezén inaszakadt, de a gyermektől almát, mibe az már harapott, kapván, evvel szemeit és kezét érintette s visszatért szemébe a látás, kezébe az erő; ez is mondá, hogy az egész ország örvend a gyermeken, mert az ő kedvéért honol béke az országban.

Ami a fejedelmet, Hermant, nyugodni nem engedte, az volt, hogy szerette volna még életében magánál látni, hogy igy mindent biztosságban helyezzen, miszerint Erzsébet az ő fiának és utódjának neje lenne. Ez okból kérette meg oly korán a fényes követség által a kis király-leány kezét.

Vájjon nem kellett-e félnie a tartomány grófnak, hogy a magyar király udvarában rangja kevésnek tartassák arra nézve, miszerint fiának a királyi herczegnőt eljegyezhesse ? Épen nem, mert Herman az akkori leghatalmasb, legtekintélyesb fejedelmek egyike volt, és nemcsak közeli rokona a hatalmas Barbarossa