Javaslat Esztergom sz. kir. rendezett tanácsú város bel- és külgazdaságának emeléséről (1897)
29 y,a városi mentők jelügyel a város bel- és külterületén létező összes ut- czákra, közterekre, sétányokra, utakra, hidakra, védgátakra, árkokra és vízjo- lyásókra; gondoskodik azok jó karban tartásáról és fentartásuk évi költségeiről előirányzatot- és terveket készít ;* ugyanannak 7) pontja: „a város külhatárát évenként legalább egyszer bejárja s a netalán észlelt foglalásokról jelentést tesz ugyanannak 14) pontja: „útépítéseknél esetröl-esetre a hegymesterekkel rendelkezik Látjuk tehát, hogy a városi mérnöknek az utak fen tartása körül nem csak a végrehajtás, hanem a felügyelet is kötelessége. Mivel pedig a városi mérnöknek ezen kívül még oly terjedelmes munkaköre van, hogy az utak karbantartása ezekkel szemben csak másodrendű követelmény lehet: indokolt dolog volna, ha kezelésébe a nagyobb technikai munkát igénylő vicinális utak, az utczák, terek, sétányok, hidak, védgátak, árkok és vízfolyások hagyatnának meg, míg a kizárólag mezőgazdasági érdekeket szolgáló dűlőutak feletti felügyelet- és kezelés a gazdasági tanácsnok, illetve a gazdasági intéző, esetleg az erdőmester kezeire bízatnék. Ez a terv azzal van indokolva, hogy a mezőgazdasági czélokra szolgáló dűlőutak évenként való javítása az egyes határrészletekben mívelt külömböző mezőgazdasági termclvények letakarításának idejére esik, ezt pedig a gazdaság vezetője, már a helyi viszonyok ismeretéből folyólag is gyorsabban képes végeztetni, mert hiszen fedanyag, fuvarozás, szóval a műutak fentartásánál szükséges dolgok beszerzéséről és felhasználásáról gondoskodni nem kell. A dűlőutaknak karbantartása, szakértő gazda vezetése alatt, egész éven át tartó munkálatokat nem eredményezhet. Nem kell azok fentartásához más, mint tavasz kinyiltával kevés kapás kézierő. Ezzel a kerékvágásokat, bukkanókat, esetleges vízmosásokat behu- zatván, az utat egész hosszában jól terhelt vas boronával járatjuk meg s az után nehéz hengerrel meghengereztetjük és az út kész. És bizonyos dolog, hogy az így kezelt mellékutak egy hónap alatt jó karba hozhatók. Ha pedig a letakarított termények hordása következik, júliusban ezen munkálatot újra ismételve, dűlő utaink egész évben használhatók maradnak. Miért kell tehát ezzel a mérnököt terhelni, aki ezerfelé ágazó munkálatokkal van terhelve úgyis ? A dűlő utak fentartása. A dűlőutak fentartója és gondozója ez idő szerint a város. És kérdjük, miért járul filléreivel és forintjaival azoknak évi fentartásához a közönségnek az a része, amely földbirtokkal nem rendelkezik ? Hiszen a törvény világosan előírja, hogy a dűlő utak fentartása azon tulajdonosoknak terhe, akik azokat közösen használják. Itt tehát az érdekeltségek megállapítandók volnának és és azok útfentartásra továbbra kötelezendők lennének!
