Javaslat Esztergom sz. kir. rendezett tanácsú város bel- és külgazdaságának emeléséről (1897)
10 Van a városnak a többek között egy olyan vízjárta rétje, amely hely- lyel — közzel bár jó termést ad — lecsapolás után kétségkívül a legjobb szénát teremné. Ez a téglaházi u. n. „füvelői“ rét. Ennek lecsapolása alig kerülne költségbe; mert a talaj lejtviszonyai a drága földmunkákat kizárják. Ennek közepén a „pékmalomi“ tó szegletétől kiindulva a téglaházi faiskolának irányában egy főgyűjtő árok volna kiásandó s ebbe apróbb gyűjtő árkok vezetendők. A vízelvezetésre ezen intézkedés elegendőnek bizonyulna. Végre pedig nem hagyhatjuk említés nélkül azt, hogy a városnak több kisebb-nagyobb, jelenleg szántónak használt földje van, amelyek mindegyike minden második évben víz alatt áll. Ezek a földek régen nádasok, később rétek voltak s így alakultak át szántóföldekké. Esős tavaszokon ezeket — mint említettük víz járja, sőt egynémelyik felfakadó forrásokkal is borított; a beléjük vetett, vagy ültetett gazdasági növény esős években kivész, minek következtében a bérlet a bérbevevő javára, a városházára törlésbe hozatik. Ilyen terület például a „tanácsi földek“ is, amely ismét rétté átalakítva, míg egyrészről a bérlőnek kárával nem járna, másrészről pedig a várt bérleti összeg folytonos leírásával a város a károsodástól óvná meg magát. A legelők. A szab. kir. város határában levő és tulajdonát képező legelőterületek, mint ilyenek, a jó legelőkhöz fűzött kívánalomnak per absolute nem felelnek meg; mert tulajdonképen inkább koplalók mint legelők. Ezen területek nagyobb kiterjedésben a csontkúli dűlőben, (öreg tó) a füzitői vasút és az őrhegy között feküsznek. A legelők megjavítása a tulajdonképeni állattenyésztés biztosítása tekintetéből kiváló fontossággal bir. Városunknak mezőgazdálkodással foglalkozó elemei jelenleg a gazdálkodás legfőbb tényezőjét: az állattenyésztést kénytelenek ez okból elhanyagolni. A város tarthatja a legkitűnőbb tenyészállatokat, a gazdaközönség hasonlóan mindent elkövethet arra nézve, hogy állatait nemesítse s egyúttal ez által értékében emelje; mégis legelő hiányában növendékállatait csenevészni látjuk s e tekintetben hanyatlást vehetünk észre! És ennek egyedüli okát a legeltetési viszonyok mostohaságában és a legelők elhanyagolt állapotában biztosan megtalálhatjuk. A legelőn tavasz kinyiltával az állat alig pár hétig talál valami harapni valót; árnyashelyről, rendes és kényelmes itató kutakról gondoskodva nincsen. S amint a fű az állat elől elfogyott, megkezdődik rá nézve a koplalás és a szenvedés. Árnyas hely hiányában az állatot a legyek és bögölyök sokasága veszi körül, ivóvíz hián a szomjúság gyötri. Képzelhetünk-e ennél sanyarúbb viszonyokat azt is hozzászámítva, hogy a terület kicsiny, az állat rajta egész napon át kereng és éhezik ! Nem, ennek az állapotnak megszüntetését két követelmény sarkalja; az egyik az állatvédelem, a másik az elérhető anyagi haszon!
