In memoriam Szállási Árpád - Kolos füzetek (2015)

Az Irodalmi Újság 1953. november 2l.-i számában Hubay Miklós tollából a következő sorokat olvashatjuk:

„Egyelőre a fiatalok rovatában szerepel, de nem csak onnan, hanem általában is kiemelkedőnek tartjuk Szállási Árpád tehetségét. Az egyik tavalyi számban megjelent „Lekvárfőző este” különben szép költeményétől nagyot fejlődött a most ősszel közölt „Szüretig”.

1954-ben Esztári Piroska medikustársához írta: „Ha velem vagy”című versét, mely a ’Túl a Tiszán’ című kötetben volt olvasható:

...„Ha velem vagy, Édesanyámat látom meleg fény ét két barna szemének,

Kedves szava puha omló bársony beleszőve szép tizennyolc éved”...

1953-ban a debreceni irodalmi folyóirat egyik szerkesztőjeként figyelt fel egy ismeretlen fiatal költőre. Javaslatára meghívták Csoóri Sándort egy irodalmi délutánra. Ekkor indult egy később hol laza, hol szoros barátság. Sok évvel később, hogy Csoóri Sándor átmenetileg Esztergomban élt és alkotott, az ennek a barátságnak is köszönhető volt.

A versek írását néhány év múlva elhagyta, de a líra szeretete végigkísérte egész életét.

Egyetemi évei alatt olyan oktatóktól tanulhatott, mint az anatómus Krompecher István, a fizi- ológus Went István, a polihisztor Jeney Endre. A klinikusok közül a belgyógyász Főmet Bélát, Petrányi Gyulát és a dermato-venerológus Szodoray Lajost szokta kiemelni.

1956-ban „summa cum laude” minősítéssel kapta meg orvosi diplomáját. Még, mint szigorló orvos, ez év elején, február 18-án feleségül vette egyetemi társát, Esztári Piroskát, aki egy beszélgetésben így emlékezett vissza megismerkedésükre:

5