II. évi értesítés és számadás az esztergomi jótékony-egylet 1868-ki működéséről (1869)

önmagát és másokat boldogítja; jó hazafi is, mert honát az egyetértés és megelégedés paradicsomává varázsolni buz- gólkodik. — Ily magasztos fölfogás lelkesité t. tagtársaimat akkor, mikor Jó t éko ny-e gy 1 e tűn k et megalkotni mél- tóztattak; s ugyan ily lelkesülés serkenti folyvást a jótékonyság útján, miért kétségkívül a közbecsülés és ügyefo- gyottak hálájával együtt járó ég áldása lesz osztályrészük.

Elnöki évi jelentésemnek legelején föl kell idéznem, hogy 1867-ki nov. 19-kén, épen ma egy éve tartatott alakuló közgyűlésünk, a mikor az előbb sérült harczosokat, majd ínségeseket S eg é 1 y z ő-egy 1 e t b ől ezen általános Jótékony-egylet keletkezett; miként azt jegyzőkönyvünk is tanúsítja. A t. Egylet megbízása folytán én és tiszttársaim azon voltunk, hogy mindenek előtt az alakuló közgyűlés határozatai teljesedésbe menjenek; e végből az alakuló gyűlés jegyzőkönyvének 81 dik száma alatt elfogadottalapszabályainkat a magyar királyi Ministe- riumhoz helyben hagyás végett múlt évi dec. 17-kén hatósági úton fölterjesztettük, melyek a kir. Belügyministerium- nak jóváhagyását folyó évi jan. 12-kén szám alatt

megnyerték. — Ezen felsőbbileg jóváhagyott alapszabályainkat kinyomatván, azok az „Esztergomi közlöny“ helyi lapban közzé tétettek, s lesz szerencsém különnyomaté példányokkal is szolgálni.

A 79-dik szám alatti határozat szerént, a volt Segélyegylet müködésérőli végjelentésem a számadások kivonatával együtt kinyomatván, azt a t. egyleti tagok, a helybeli hatóságok s egyéb érdekeltek közt is kiosztatni, s ez által az Egyletünk iránti rokonszenvet éleszteni el nem mulasztottam. Skülünösen ki kell emelnem, hogy e jelentésünk díszpéldányát P r i m á s ő Herczegsége is kegyes volt elfogadni, s az Egylet üdvös és jelentékeny működése iránti főpásztori tetszését hozzám 186 7-i dec. 22-kén 1768. sz. alatti kegyes leiratában, úgy szóval is kijelenteni; sőt magas megelégedésének és Egyletünk iránti kegyelmes bizalmának az által legszembetűnőbb s legnagyobb hálára kötelező jelét adni méltóztatott, hogy a karácsonyi sz. ünnep alkalmából az elnökségnek 300 forintot oly kijelentéssel kézbesiteni kegyezkedett, hogy ezen öszvegnek fele Esztergom királyi városi, fele pedig a vizivárosi, sz. tamási és sz. györgymezei szegények közt az Egylet szellemében és gyakorlata szerént