Nozdroviczky Miklós: Hivatalos jelentés Esztergom sz. kir. Város erdőrendészetének állapotáról az 1898. évre készült költségelőirányzat előterjesztésével (1897)

12

véleményes jelentést terjesszenek a város tekintetes Tanácsa elé.

2) Az 1897. évi költségvetés keretébe „favágási julalomdij“ czimén 120 frtnyi összeget kértem felvétetni a czélból, hogy a leltározás alkalmával legjobban megbírálható ügyes és lelkiismeretes munkáért az egyes favágók jövőre kihatólag jutalommal serkentessenek további becsületes munka végzésére; — e tétel töröltetett a nélkül, hogy állásomból kifolyólag annak szükségességét beigazolhattam volna. Hogy pedig e tervem indokolt, azt legjobban az erdő föhasználatának ismertetésével óhajtom bebizonyítani.

Esztergomban az erdei favágás vagy döntés az 1870. évig úgy végeztetett, hogy a favágók a döntéseknél csupán csak fejszét használtak. Ezen gyakorlat annyiban vált károssá, mert ez által sokszor lVa—2’/a láb magasságú tőkék maradtak vissza, — mi által J5—18% legjobb minőségű ölfával kevesebb került eladásra, amely ke- vesblet elforgácsolódva 150—300 kétfogatu szekérrel potom árért a favágók tulajdona lett. Nem tekintve ezt, a legnagyobb kár onnan származott, hogy a magasra hagyott tőkén az uj sarjak a tőke peremén hajtottak ki; ezeket a buján nőtt hajtásokat az erősebb szelek köny- nyen letördelték s ha mégis valamely gyenge sarj életképessé vált, abból csak másodrendű fa volt nevelhető. — Szenvedett tehát az erdő állaga és kötött volta, mert sarj-üzem mellett más felújító műveletnek hiányában voltak. Sok tőke teljesen tönkre ment, mert a középrész (geszt) korhadtá válva a cserfánál a végleges elhalást eredményezte, mig a gyertyánfák tőkéje a tömérdek hajtás miatt alkalmas sarjakat nem nevelt.

Midőn 1870. évben az erdőkezelés rám bízatott, a favágást fokozatosan szabályoztam ; igy minden favágó