Esztergomi Szent István Naptár az 1930. évre (1930)
50 hajója aranyszegélyű bíborral van bevonva. Az apostolok vezérének bronz szobra is felvette a nagy ünnepek mezét; fejét a tiara ékesíti. A misét, melyet a szent szokáshoz híven Szent Péter templomának egyik káplánja énekel — ezek a káplánok rendszerint a püspöki karból kerülnek ki — az apszis végében mondják, az első pápa szószéke alá épített oltárnál. Fölötte Boldog Don Bosco képe; az óriási angyalsereget jelző aranyrámát szürke vászon fedi. Az oltáron drága ládikó, mely az újonnan avatott ereklyéit tartalmazza, egyelőre ugyancsak szürke gyolcs alatt áll. Az apszistól balra és jobbra, dobogón számos bíborral bevont szék várja a bíbornokokat, prelátusokat, a szent hagyományok kongregációjának tanácstagjait és a Szent Péter templom káplánjait. Mögöttük egyszerű padok állnak, melyek csakhamar megtelnek; ez az érsekek, püspökök és prelátusok helye. Végül, még hátrább, tribünök állnak a különböző résztvevők számára. Tíz órakor a Nónát éneklik röviden, de ünnepélyesen. Közben felvonulnak a kardinálisok; köztük a Szent Péter-templom plébánosa: Merry del Vall bíboros, X. Pius volt államtitkára teljes díszben; hatalmas, méltóságteljes, áhitatos jelenség. Szent Péter templomának káplánjai baloldalt, a lekció oldalán foglalják el helyüket, szemben a jobboldalt ülő bíborosokkal. A kardinálisok tizenegyen vannak ; mind tagja a Szertartások Szent Kongregációjának. Közöttük ül a turini érsek is. Don Rinaldi a szaléziak főkáptalanjának tagjaival a tribün jobb oldalán, a bíborosok mögött helyezkedett el. Mellette ül Don Francesia, aki 1862-ben az első szaléziakkal tett fogadalmat. A 91 éves aggastyán az egyetlen, aki még él ezen első fogadalmattevők közül. Mellette Re- baudengo gróf a munkatársak képviseletében. Mögöttük foglal helyett a Segítő Szűz Mária Leányainak általános főnöknője asszisztenseivel, az új Boldog családja, kiváltképen Bosco Eulália anya, aki a Segítő Szűz Mária Leányaihoz tartozik, valamint a két gyógyult, akikkel Don Bosco csodát cselekedett. Miután mindenki elhelyezkedett, Merry del Val bíboros, a vatikáni bazilika érseke megadja a beleegyezését, hogy a boldoggá avatási dekrétumot felolvassák. Az olvasmány hosszú, latin nyelven van megírva, a bazilika pedig óriási nagy. Az olvasó lassan, megfontoltan, világosan olvassa fel mindazon megfontolásokat, melyek a boldoggáavatást indokolják. Majd egy másodpercre megáll és még nagyobb nyomatékkai olvassa a dekrétum végének minden szavát: „Mindezekért pedig, eleget téve a Szalézi Társaság, a Segítő Szűz Mária Leányai, a Munkatársak és a szalézi növendékek legfőbb óhajának, apostoli tekintélyünk erejénél fogva és a jelen okmányok alapján megengedjük, hogy Isten tiszteletreméltó szolgája, Bosco dános turini áldozópap ezentúl Boldognak neveztessék .. .“ Ebben a pillanatban a kórus minden csillárja, valamint az összes rejtett reflektorok egyszerre kigyúlnak. Don Bosco ereklyéit feltakarják és a remek képkeretről lehullik a szürke lepel. Don Bosco alakja sugárzóan megjelenik. A Boldog mellén keresztbefont karokkal, az üdvö- zültek mosolyával, angyalsereg közepette száll az ég felé. Felhangzik a taps és hosszan zúg az aranyos lambériák alatt; a bíborosok, püspökök, prelátusok a nagy tömeggel egy ütemre emelkednek fel helyeikről és a Te Deum első hangjaival egyidőben megszólalnak Szent Péter templomának harangjai, fennhangon hirdetve „Urbi et Orbi,“ az Örök Városnak és a világnak, hogy a szegény Bosco dános beíratott a Boldogok könyvébe. A győzedelmi himnust követi az új szent invokációja és a nem főpapi rangban lévő hitvallók Oremusa. Majd tömjént bocsátanak a Boldog képére és ereklyéire és azzal kezdetét veszi a főpapi szentmise, amely alatt a szokásnak megfelelően, a Boldog képeit és életrajzát osztogatják. Dél van, mire lassan kifelé indul a templomból a tömeg. A templom előtti teret aranyosan ragyogja be a nap; még a szökőkutak csobogásaiból is az öröm himnusa muzsikál.
