Esztergomi Szent István Naptár az 1930. évre (1930)
44 további gyengéd kinyilatkoztatását látja. És most, negyvenhat év után ez a gyönyörű ünnepség! — Úgy rémlik neki, mintha csak tegnap lett volna : úgy látja őt maga előtt, mint akkor, amikor néhány napig együtt lakott vele, egy tető alatt aludt, egy asztalnál étkezett vele. Arra is emlékszik, hogy Don Bosco rendkívüli elfoglaltsága ellenére is mennyire örült a vele eltöltött időnek. Ez volt Don Bosco egyik legszembeszökőbb jellemvonása ; ez a teljes nyugalom, ez a különös úrrálevés az idő múlása felett, amely által mindenkit, aki hozzáfolyamodott, olyan nyugalommal hallgatott végig, mintha semmi, de semmi más dolga nem lenne. De ez nem volt az egyetlen vonás, amit a Szentatya csodálva tisztelt benne. Don Bosco gyakran előre látta az eljövendő dolgokat; jóllehet a mai események rejtve maradtak előtte. De ki is merte volna gondolni akkor, hogy Isten oly hosszú idő után ma, alighogy elhangzott az egyházban a nemrég lezajlott ünnepség hála- ujjongása, meg fogja engedni, hogy az Egyház Don Bosco sírját csodáinak hivatalos elismerésével megdicsőítse, neki magának pedig kilátásba helyezze az oltárokon való nyilvános tiszteletet? Azt is mondta még a Szentatya, hogy ezek a hitelesített csodák csak kiegészítői azoknak, amelyek Don Bosco lényét beragyogják. És valóban az Isten számtalan más olyan csodával erősítette meg hű szolgájának művét, amelyek egyrészt életében, majd halála után, de mindenesetben az ő közbenjárására történtek. Az a kettő, melyet az Egyház hivatalos vizsgálat tárgyává tett, csak a múlhatatlanul szükséges jogi eljárásnak szolgált alapul. Tagadhatatlanul szépek, de a többiek sem maradnak mögöttük; kivétel nélkül mind az Úristen dicsőségét tükrözik vissza. Don Bosco élete telve van csodálatos eseményekkel és azok. akik életrajzát olvasták, vagy olvasni fogják, meg fognak győződni róla, hogy mint az előbb mondották, az ő életében a természetfölötti természetes, a rendkívüli pedig mindennapos. A természetfölötti adományok fénylő csillagként ragyogtak életének mindig sugárzóan derűs egén, és csak arra voltak jók, hogy még jobban kiemeljék ezt a már önmagában is lényénél fogva csodálatos életet. Aquinói Szent Tamás szenttéavatási bullájában azt olvassuk, hogy ha semmi csodát sem jegyeztek volna fel életéről, annak sem lenne jelentősége, mert hiszen Summájának minden fejezete egy-egy csoda; Don Boscoról is el lehet mondani, hogy életének minden éve, minden pillanata, minden megnyilvánulása egy-egy csoda volt, egész élete pedig a csodák szakadatlan láncolata. Ha a Becchi-i lan- kás mezőkre gondol az ember, ahol apjának jószágát legeltette a szegény fiú, vagy a kezdet legkezdetén Szent Philoména művére gondol, (ahol először gyűjtötte össze kis árváit Don Bosco) vagy a valamivel nagyobb Valdoccó-i szeretetműre (első állandó oratóriuma) és a többi még nagyobb intézményre, melyeket minden anyagi alap nélkül, szinte a semmiből teremtett elő, mint például a Segítő Szűz Mária templomát, melynek felépítését húsz centésimével a zsebében határozta el, és aztán arra gondol, hogy mindebből mi lett, ha maga elé idézi a három nagy alakulatot, a Szalézi Társaságot, a Segítő Szűz Mária Leányait, és a Munkatársak hatalmas szervezetét, melyet Don Bosco maga „longa manus“-nak, az ő hosszú karjainak nevezett, és amelyekről a Szentatya is elismerte, hogy valóban olyan karok, melyeket Don Bosconak csak ki kell nyújtani ahhoz, hogy felölelje velük az egész világot, és csodálatos módon szaporítsa velük a hatáskörébe eső javakat; ha a sok száz templomra, kápolnára gondol, melyet ő és társai építettek fel; a sok millió tanítványra, akik a legkülönbözőbb felkészültséggel kerültek ki Don Bosco intézeteiből: bizony mélységes meg- illetődéssel kell, megállania a csodálatos jelenség előtt. És mindez a húsz év előtti állapotokat jellemzi csupán! Hová fejlődtek azóta Don Bosco alapításai, mennyien lehetnek most a szalézi szerzetesek, a Segítő Szűz Mária Leányai és a szalézi munkatársak serege ?! És még ez sem minden. Don Bosconak, aki a gyakorlati élet zajlásában élte le napjait, egészen más volt az elfoglaltsága, minthogy tulajdonképen a tudománynak szentelje magát, mégis időt tudott szakítani arra is, hogy közben köny
