Esztergomi Szent István Naptár az 1930. évre (1930)

39 őt ki egy jóságos úrnő. Ebből elég vilá­gosan megismerte a pályát, melyen ké­sőbb mint papnak működnie kell. Sok és nagy nehézségek leküzdése után sike­rül bejutni a chieri-i papneveldébe, ahol csakhamar megnyeri elöljárói bizalmát és társai Szeretetét. 1841 június 5-én szen­telik öt pappá. Eddig is az Istent szol­gálta, de most már visszavonhatatlanul az övé lett. Ama nagy nap estéjén magához hívja őt édesanyja, a jó. Margit mama. „Édes Fiam, mondja neki, te mától kezdve az Isten felszentelt szolgája vagy. Én soha­sem vártam tőled semmit, a jövőben sem kérek tőled semmit. Velem ne törődj, reám ne gondolj. Az Isten dicsőségét ke­resd. Jegyezd meg, ha idővel esetleg a te nagy szerencsétlenségedre meggazdagod­nál, én sohasem lépem át házad küszö­bét.“ Szent asszony ! Hány anya beszél ma így papfiához? Don Bosco pap. Eddig is hűséges szol­gája volt az Úrnak, ezentúl mindig az elsők között fogjuk látni. Felszentelése után több és jobb helyet ajánlottak neki mint lelkész vagy nevelő. (. azonban követve gyóntatója, boldog Cafasso József tanácsát, Turinban maradt. Maga köré kezdte gyűjteni a város leg­szegényebb gyermekeit és egyedül azokért élt. Sok és emberfeletti nélkülözések kö­zött megnyitja első oratóriumát, saját há­zában fogadja a szegény gyermekeket. Édes anyját szaván fogja és ez minden Boldog Don Bosco János.

Next

/
Oldalképek
Tartalom