Esztergomi Szent István Naptár az 1930. évre (1930)
32 gyakorolta, úgy lelkének is megadja a maga gyakorlatait a szent életű bencés szerzetesek életmódjában. Testi-leiki jóbarátja volt Mór, a pécsi püspök, akit még mint gyermek a pannon-hegyi monostorban hétszer csókolt meg, mert isteni megvilágositással meglátta benne az Isten emberét. Amidőn így a fiatal berceg már pár évet töltött királyi atyja oldalán, aki mindig több és több alkalmat adott neki arra, hogy a jó kormányzás titkait megismerje s így maga is kormányozzon, atyja elérkezettnek látta az időt, hogy a herceg megnősüljön. István király mit sem tudott Imre fogadalmáról és a herceg lelkiatyja, Gellért apát is, vagy két esztendő óta Bakonyban él, mint remete. Minden aggodalom nélkül s nagy lelki derűvel és hallgatagsággal várta, kit választ számára királyi atyja feleségnek. István királynak jó barátja volt II. Meskó lengyel király, s az ő fiatal leányát kérte meg Imre számára. A választás emberi szempontból mindenképpen szerencsés volt és e házasságot a politikai viszonyok is igen kívánatossá tették, mert Németország ellenséges magatartása miatt nagy szükség volt a lengyelek szövetségére. Imre herceg fiúi engedelmességgel fogadta atyja akaratát és az eljegyzés megtörtént úgy 1028—29 körül. Imre ekkor 22 éves volt. A jó Isten valóban segítségere jött Imrének, mert olyan menyasszonyt küldött neki, aki maga is vágyva- vágyódott a fogadalom után. Úgy egyeztek meg tehát, hogy atyáik akaratát teljesítve, házasságra lépnek s ebben a megszentelt kapcsolatban mint testvérek éluek egymás mellett és kölcsönösen segítik egymást a tökéletesedésben. így léptek az oltár elé. Ilona hercegnő méltó volt Imréhez, ennek a szent hercegnek lett fényes árnyéka. Csak az esküvő napján látjuk őt, drága, édes arca egy pillanatra előragyog a menyasszonyi fátyolból, s galambszemei sugározzák: „Én nem veszem el Istentől Imrét, hisz én is azon az úton járok, mint ő; mi mindkettőnk szerelme az Istené, mi a Jegyes jegyesei vagyunk s maradunk mindörökké.“ Az esküvő után többé nem látjuk őt, eltakarja a csönd, ez a legmesszibb fátyol s erre a fátyolra két testvérlélek életének liliomai hullnak. István király ugyan később észrevette ezt a testvéries életmódot, de nagy lelke, amely szintén Istent hordozta, mélységes hódolattal hajolt meg a fiatalok szent titka előtt. Hacsak emberi szemmel nézi, mint ember, talán összetört volna alatta, hogy nem lesz ő leikéből, véréből sar- jadzott további örökös. De mert a lélek szemeivel nézte, elbírta azt a titkot, amelyet az Úristen magának tartott fönn s amelyre már itt e földön reásugárzott az Örökkévalóság. István király megértette fiában a szentet s ennek ember- fölötti súlyát el tudta viselni, bár királyi szive vérzett bele. A legnagyobb áldozatnak eme vércsöppjei István királyban is jelzik a szentet, — trónjánál, országánál jobban csak egyedül az Úristent szerette. De Imre herceg is tudta, hogy liliomkoronája súlyosabb a nehéz vertarany királyi koronánál. Itt van, ebben van Imre herceg hősi bátorsága, emberfölötti ereje, hogy ő nem sajnálja önmagát. Ke- resztrefeszítette önmagában az embert, meghalt benne a test és vér ösztöne. Ez a mortifikáció, ez a meghalás teljes volt, úgyannyira, hogy ebből a halálból nőtt ki az ő szent élete. Itt áll előttünk ez a 22 éves Imre herceg a lélek és a test szépségében, elérve a tökéletességet az élet tavaszán. Mily fönséges Imre herceg ifjúsága! Nincs hozzá hasonló a nemzetek történelmében, ehhez a fönséghez, ehhez az erőhöz nem találunk a királyfiak között másodikat. Páratlanul, egyetlenül áll a magyarok ezeréves ormán s páratlanul, egyetlenül áll az egész világ- történelemben. Egy-két csöndes év telik el Imre herceg életében. Az édes boldogság évei. A királyi család inkább az égben él, mint a földön. A boldogság emez éveiben ver egyre mélyebb gyökeret a Boldogságos Szent Szűz tisztelete a királyi családban s Imre herceg elzarándokol kegyhelyeire s mindenütt gazdag ajándékban részesíti azokat a kolostorokat, ahol a Szent Szüzet különösképpen tisztelik. Arról is maradt följegyzés a Calvus-hegyen lévő swieto-kryzhi kolostorban, hogy Imre herceg feleségével együtt meglátogatta apósát, II. Meskó királyt Lengyelországban. Ez alkalommal azt a keresztet aján
