Esztergomi Szent István Naptár az 1929. évre (1929)
51 posta a kőszívű távozó magyargyűlölő altábornagy, aki jobbidőkben örült,ha bársonypuha kezét megcsókolhatta. Ennél sértőbbet még nem kapott. De hű maradt elhatározásához, még hűbb a türelemhez, leghűbb azonban női nemének jellemző erényéhez, hogy nem riad vissza azért a szenvedéstől, akit szeret. . . Mit tehetett megaláztatásában, leborult az asztalra, és kimerülésig sírt, zokogott keservesen. Kuckländer kitartott parancsa mellett. A sovány étkezés, a fülledt levegőjű penészes zárka, a folytonos kesergés Boty- tyánnét napró 1-napra sorvasztotta. Egy évig kínlódott az embertelenség szűk tanyáján. Folyton érte aggódó és hálatelt gyengéd vonzalommal reágondoló férje Érsekújvárból helyette magasrangú császári fogoly szabadonbocsátását ígérte be Kuckländernek, de hiába. Alnok sátáni lelke nem könyörült a beteges, gyönge nőn ... Néha Újvári Mihály (alattomban már kuruc- érzelmű ferences) bíztatta Bottyán János- nét egy kuruc támadásba vetett reménynyel, ő hozott olykor-olykor üzenetet férje- urától, mint régi jó barátjától, amikor vallási érvelés alapján is a várparancsnoktól nagynehezen kapott engedéllyel gyóntatni jöhetett fel hozzá . . . 1705. szeptember 15-én az ő kezében csukta le örökre szemét. Utolsó üzenete urának szólt: — A kegyetlen parancsnok a halálba küld, de éretted zúgolódás nélkül elszenvedem bús sorsom, mert szerettelek, amint első csókunk alkalmával vallottam neked, a végső leheletig... A ferences barát ügyesen továbbíthatta az utolsó üzenetet. Amikor a belvárosi harang Bottyán Jánosné temetését jelezte a híveknek, amikor elröppent a pap ajkáról a zsoltár fájdalmas dallama, a temetésen résztvevő nagy, kuruc érzelmű esztergomi gyászoló tömeg között egy díszbeöltözött nyalka kuruc huszártiszt tartotta Bottyán tábornok gyönyörű pirosrózsa koszorúját. Első csókot viszonzó utolsó csókja rezgeti a koszorú minden rózsaszirmán a halálig mellette hősiesen kitartó derék feleségnek. Az első rózsaszálat az utolsó rózsacsokorral ajándékozta meg a távolban érte titkon zokogó férje ... A templom mellett hullott permetezőn síró esővel vegyest a göröngy Bottyán Jánosné szül. Lakatos dudit egyszerű koporsójára. Sírhalma fölött őrködő fejfáját Bottyán csak becéző, de sokat- mondóan rövid leánynevével ékesítette: Juditkám. A toronytalan belvárosi templom tövében meghúzódó temető adott Bottyán- néuak örök otthont. Nem messzire pihent palotájuktól és ennek szép kertjétől. S talán a kőfalukon átfutó tüzesszirmú rózsa illata enyhe szellő szárnyán hódolt sírhalma körül a jó hitves hült tetemének ... Szatzlauer János cukrász, kit a m. kereskedelemügyi miniszter 50 éves iparosmesteri jubileuma alkalmából elismerő oklevéllel tüntetett ki. Ha a mai templom mellett tapossuk a kemény földet, gondoljuk el, hogy annak a Bottyán Jánosnénak a sírján járhatunk, aki a hű feleségnél is hűbb tudott lenni. Vagy ha a plébánia kertjének piros rózsáján akad meg szemünk, talán azt a rózsát látjuk, amely éppen annak a feleségnek porladó csontjain él és díszük, aki: szenvedett, mert szeretett! 4'
