Esztergomi Szent István Naptár az 1929. évre (1929)
A főszékesegyházi kincstár és a keresztény múzeum Esztergomban. Irta: Dr. Lépőid Antal prelátus-kanonok. Esztergom 1000—1543-ig s azután 1820-tól a mai napig Magyarország hercegprímásainak székhelye s a 13-ik század közepéig a magyar királyok székvárosa. A középkori székesegyháznak igen gazdag egyházi fölszerelése volt. Közvetlen a mohácsi vész előtt nagy kincseket adtak el nyilvános árverésen, amelyen Európa üzérei megjelentek. Az első teljes leltár 1528-ból maradt reánk. 1543-ban a prímás és az esztergomi főkáptalan elmenekültek Esztergomból s magukkal vitték az egyház kincseit, amelyek átmenetileg Drégely várában őriztettek, majd egészen 1820-ig többnyire Nagyszombatban voltak, ahonnan Esztergomba visszahozták. Nagyszombatból 1566-ban a pozsonyi káptalanhoz és Lánzsérba, 1590-ben Thurzó György litavai várába, 1606-ban Olmützbe, 1619-ben Grácba, 1626-ban a Pálffyak Vöröskő-várába, 1643-ban Esterházy Miklós Lánzsér-várába, 1664- ben Bécsbe és Pozsonyba, majd ismét Bécsbe, Lánzsérba (1703) és a győri káptalanhoz viszik a kincseket, amelyek csak aTszatmári béke után kerülnek vissza Nagyszombatba. Napoleon elől Garam- szentbenedekre és Garamszentkeresztre menekülnek a kincsek. Simor dános primás Esztergomban az új bazilika északi oldalán fekvő sekrestyét rendezte be a kincsek őrzésére. A terem közepén álló vitrinben láthatók az ötvösművek, a falak mentén húzódó szekrényekben az egyházi ruhák, külön vitrinekben az ereklyetartók és a régi szertartáskönyvek. Az ötvöstárgyak közül legnevezetesebbek : Egy tojásdad kristálydarab a bevésett kálváriával a IX. századból. A bizánci békecsóktábla. Négyszögletű falapra szegezett aranylap, a közepén keresztalakú kivágással, amely a szent- kereszt-ereklye helyét jelzi. Az aranylapon XI. századi bizánci rekeszes zománcképek, amelyek a magyar szent koronának Ducas Mihálytól származó részének zománcképeivel azonos korúak és művészi értékűek. Az aranylapot ugyanabból a korból származó bizánci arabeskokkal és trébelt szentképekkel díszített ezüstkeretek szegélyezik, amelyek két helyen csonkák. A XI. századból való a királyi eskükereszt, filigrán aranyművű arany állókereszt. Magyar munka. 1634-ben és 1790-ben a kereszten restauráló és újabb drágaköveket befoglaló munkák folytak. Ereklyetartó, ostyatartó, Krisztuscor- pus és gyertyatartó a XIII. századból limo- ges-i beágyazott zománccal, 3’
