Esztergomi Szent István Naptár az 1929. évre (1929)
33 tató keheilyel. Az eretnekek az állat elé tették az abrakot, Szent Antal pedig az Oltáriszentséggel szintén elébe lépett és így szólt: „A teremtő Istennek nevében és hatalmánál fogva, kit most kezemben tartok, parancsolom neked, hogy jöjj ide és add meg az illő tiszteletet annak, ki téged teremtett, hogy ezen tévelygő emberek belássák, miszerint minden teremtett lény engedelmeskedik a Teremtőnek, ki a papok szavára leszáll az oltárra!“ így szólt a szent. És íme, az oktalan állat ott hagyja az abrakot, első lábait meghajtva térdeire ereszkedik az Oltáriszentség előtt, melyet Szent Antal kezeiben tart. A katholikus hívők örömükben ujjongva dicsérték az Istent, az eretnekek pedig mélyen megalázva és megszégyenülve távoztak. Guiald megtartotta szavát. Egész családjával a katholikus egyházba tért. Majd pedig a városban Szent Péter apostol tiszteletére egy templomot építtetett, melynek bejárata fölött kőbe vésve a fent leírt csodajelenet is látható volt. * * * Az első történethez hason-ló esetet olvasunk Paszkázius feljegyzéseiben is: Egy Egidius nevű igen jámbor pap sok-sok könyörgéssel arra kérte Istent: mutatná meg neki egyszer az Úr testének és vérének természetét, s ha lehet, oly kisded alakjában lássa azt, mint amilyet a Szűzanya tartott ölében. Ilyfélekép imádkozván, mise alatt „Agnus Dei“-kor egy angyal szólítja meg őt: „íme a Krisztus azon alakjában, mint látni kívántad !“ A pap megfélemülve lát az oltáron egy ülő gyermeket. Az angyal tovább bíztatja őt, hogy: „Mivel látni óhajtottad Krisztust, akit az átváltoztatás titokzatos szavaival hívtál a kenyér színe alá, most nézd és érintsd meg a saját kezeiddel.“ A pap nekibátorodva, reszkető karjaiba veszi a kisdedet, keblére szorítja, boldogan öleli és csókolgatja. Majd eltelvén a boldogságtól, visszateszi a gyermeket az oltárra és földreboruiva kéri az Urat, hogy kegyeskedjék megint az előbbi alakját fölvenni. Ekkor Krisztus teste az előbbi formáját öltötte magára, és így vette azután a pap magához a Szentostyát. * * * Ezen esetek olvasása után úgy hiszem, már nem lesz Esztergomban katholikus hívő, aki egy percig' is kételkednék az Oltáriszentség mibenlétében, aminek a megértéséhez nem is kell egyéb, mint hívő lélek. „Ez az én testem, ez az én vérem!“ — mondotta Krisztus. Elhiszem, mert u mondotta és azért hiszem el, mert 0 mindenható volt. „Nekem adatott minden hatalom égen és földön!“ Ma, amidőn a rádiót is ismerjük, már nem nehéz megértenünk : mint száll minden imádságunk, sóhajunk Isten antennáihoz, fel az égbe. Mi vagyunk a leadó-állomás; azért kell vigyáznunk gondolatainkat és érzelmeinket kifejező minden szavunkra. Az Oltáriszentség közelebbi megértéséhez a hit és kegyelem vezet. Isteni kegyelem a felszentelt pap hatalma is, amellyel az ostyát az Úr szent testévé, a bort a szent vérévé változtatja. „Ezt tegyétek az én emlékezetemre!“ A felszentelt papok e hatalmát még a legnagyobb szentek is elismerték. Assziszi Szent Ferenc (aki nem volt felszentelt pap) egyszer így nyilatkozott: „Ha az utcán látnék egy angyalt és egy papot, hát először a papot üdvözölném és csókolnám meg a kezét, mert neki az Oltáriszent- séggé való átváltoztatással oly nagy hatalma van, hogy e tekintetben az angyalt múlja felül, akinek e hatalma nincs meg.“ Hasonló (de nem ugyanazon) kegyelemmel az összes szentek bírtak. Általánosan tudva van, hogy 1914. év október havában elhalt X. Pius pápa is, Isten kegyelméből, mily varázsos hatalommal birt. Egyszerű imájára, keresztvetésére számtalan csodás gyógyulás történt nemcsak az ő jelenlétében, hanem Rómától messze más országban, sőt világrészben is. így gyógyult meg Keletindiában is egy súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenvedett apáca 1914. év febr. 7-én, pusztán a Szentatya távirati áldásának elolvasása által. És amidőn ezt és más hasonló gyógyulásokat X. Pius pápa tudomására hozták, Ő alázatosságában csak ennyit mondott: „Nincs bennük semmi részem; a pápai hatalom mívelte azokat!“ 3
